Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

forduló nyelvvel beszélt, de még összefüggően gondolkodott. — Mindig iszunk, ha együtt vagyunk. — Miért isznak? — Alkoholisták vagyunk. Megtanultunk inni, és már nem tudunk meglenni nélküle. A hangulatainkhoz kell az ital. — Miért nem mennek elvonókúrára? — Annyira nem fenyegető a dolog... Csak magunkat tesszük tönkre, másoknak békét hagyunk. A társadalomra nem vagyunk veszélyesek. Nehéz Ifejjel küzdött az ittasság ellen, hogy megőrizze öntudatát és rendesen viselkedjen, s az asszony engedelmesen vele ment, nem beszélt ironikusan, saját elhatározásából, tudatosan került ebbe a helyzetbe, s most ennek törvényei szerint viselkedik. A helyzetet az jellemzi, hogy mindketten tudják, a találkozásuk kötelez, nem lehet azt mondani: én csak úgy eljöttem, s most már elég, továbbmegyek. Morvái hívta az asszonyt, ő eljött, kíváncsi volt rá, vágyódott utána, vállalta az ebből származó vesízéllyt. iMég ha játszani akart lis, tudnia kell, hogy a játék komoly. S ázzál, hogy eljött, kiszolgáltatta magát. Most semmivel sem erősebb és önállóbb, mint Török Ilona volt, csak más, aki körül mélyebb érzéki és érzelmi hullámok gyűrűznek, és ezért más bánásmódot érdemel. A híd felé sétáltak a fák alatt, átvágtak az úttesten, és a viadukt alatt összeborzongva szorították egymást. Motoros vonat robogott el felettük, fémes csattogással dübörögve, és Morvái máir a lényeget kereső hasonlatokra használta fel az elrobogó motoros vonatot: — A szenvedély is így tör az emberre. Váratlanul és hatalmasan. — Nem szeretem a szenvedélyt. Szeretem az ésszerű dolgokat és a nyugalmat. A nyugalmat szereted, s a szenvedélyt nem ... Nem is kell szeretned a nyugtalanságot, benned lakik, akárcsak énbennem, s te engedelmeskedsz parancsának, ezért vagy Itt... Először is kegyetlennek lenni, aztán fölényesnek ... ha egy nő enged a hívásnak, és olyan helyekre megy egy férfival, ahol csak minden kétszáz lépésre világít gyenge 160.