Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

— Mi történik hát itt? A zootechnikus gondolkodott, mit feleljen. — Idegen lett már az állat nekünk, egyszerre nagyon sok lett belőle, és mind idegen... Nem ismerjük ő'ket egyen­ként, nincs nevük, nincs egyéniségük. Tárgyak lettek, mint az eke meg a borona vagy a traktor. Hasznosaik, kellenek, nem tudunk meglenni nélkülük, de tárgyak, nincs lelkük. Hell yettesíthe t ők, és nem veszélyezteti a létünket, ha (elpusz­tulnak. Leírjuk őket. Gazda koromban két lovam volt, a Panni meg a Madár, három tehenem, a Zsemle, a Virág és a Rózsa, s ahogy egyéves elmúlt, az üsző is nevet kapott. És reggel, amikor a téli sötétben a petróleumlámpa pislogó fénye mellett etettem őket, akár hiszi, akár nem, beszél­gettem velük. Nem, nem hangosan, az a ,beteg elméjűek tulajdonsága, csak úgy magamban, gondolatban. Ültem a szénatartó ketrec szélén és cigarettáztam, Lógattam a lá­bam, és néztem az állatokat. Közeliek voltak, tudtam, hogy ismernek, hogy éreznek, és a maguk kezdetleges módján talán gondolkoznak is. Úgy bántaim velük, mintha lelkük volna. Éreztem az életüket. — S ezekét itt nem érzi? — Nem, ezekét nem érzem. Sajnálom őket, de az életü­ket nem érzem, tudom, hogy nem segíthetek rajtuk, ezért nem csinálok magamnak problémát belőlük. Az emberek is fáztak és nyomorogtak a háborúban, az orosz telekben, s most is harc folyik, vagy nem? A szocializmusért harco­lunk. — Görbén mosolygott. — Sok az állat, s a tömeg min­dig kérlelhetetlen, kemény erkölcsöt ihoz magával. Nyolc-tíz állatnak még érezhette az ember az életét, a lelkét, ezerét már nem érzi. S nekem valamivel még ennél is több álla­tom van. Nem emlékszem rájuk, nem tudom őket megkü­lönböztetni egymástól, egyedül talán a fejősteheneket, azoknak nevük van, de a levágásra szántak, a növendék­üszők, a sertések és süldő malacok elvesztették számomra az egyéniségüket és lelkes lény voltukat. Tömegekről csak mint tárgyakról lehet gondolkozni. S hogy talán éreznek? Nem érek rá, hogy ezen gondolkozzam, de ha lenne, akkor sem tudnék egyenként törődni velük. 141.

Next

/
Thumbnails
Contents