Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

S egyszerre elmosódó harangszó foszlányát kapta el a füle, a szél igyekezett a (harangszót magával ragadni, de a kon­gást nem sikerült tovasodornia. — Harangoznak ... Anyja kissé kinyitotta az ajtót, és faeleh aillgat ó z ott a szél­zűgásba. Valóban, harangoznak... Menj öltözködni, em­ber, mert mem leszel készen a második harangszóig, hallod, ember! ... Megyek már, én készen leszek, ne félj, csak te légy készen akkorra! ... Jó érzéssel hallgatta a szüleit. Templomba menés előtt gyakran zsörtölődtek így egymással, régebben is, de azért mindig elkészültek időre az öltözködéssel. Jó volt arra gon­dolnia, hogy .mennyire .megértik egymást a szülei; igazi élet­társak. Hálát és tiszteletet érzett irántuk. Maga sem tudta, miért érzi ezt egyszerre felfokozottan. A meleg tisztelet lelke legmélyéről fakadt, mint az elemi erejű érzések. -Nem gondolkozott rajta, csak átengedte magát a melegének, és élvezte, ahogy az ember a derűs örömet vagy a csendes elé­gedettséget élvezi. A harang közben kongott, bizonyára an­nak is része volt a hangulatban. Nosztalgiával töltötte el Morva.it, bús romantikával és szentimentalizmussal, s bár a szélnek sikerült tovaragadnia minden második ütemét — a bimek ott rezegtek a falu felett, de a barnákat a szőlőhegy felé kergették a széllökések —, ez is elég volt hozzá, hogy meghatódjon és gyors egymásutánban felhajtson két pohár­ka pálinkát. Apja már csizmában, fekete kalapban és fekete fé'lkabát­ban jött ki a konyhába, hófehér inggallérját szorosra gom­bolta, (nyakkendőt soha nem viselt; apja nagy, magas em­ber volt, komoly ás erős. Anyja sötétszürke fejkendőben, meleg cipőben és fekete harisnyában; kicsi és jóságos te­remtés az ura mellett. Morvái nézte őket. S ahogy kinézett az utcára, ilátta, hogy hasonló, feketébe öltözött emberek — magányos férfiak, vagy férfi és asszony, párosan — men­nek az úton, meghajolva,, lassan és méltóságosan. Néha gye­rekek és legények mentek 'él mellettük, de furcsa mód ész­revétlenné váltak, elmosódtak, és jelentéktelenekké tör­pültek az ünneplőbe öltözött, fekete ruhás felnőttek mellett. 12

Next

/
Thumbnails
Contents