Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

inkognitóban, vagy valami sah, vagy sejk, vagy egy pénzes mormon bigámista Philadelphiából. Hideg-meleg vízzel tusolt, aztán jéghideggel, s amikor felöltözött, lehűlt bora kellemesen melegedni kezdett, remek érzés érezni a hideget, melyet fokozatosan gyűr le a langymeleg, mintha mindkettőt egyszerre érezné, s a hideg és a meleg szintézise, minden logika ellenére nem a kettő középarányosa, hanem valami pattogó és elektromosan zsibongó új érzés. Gyorsan felöltözött, és leadta kulcsát a portán. Megfelel? — kérdezte a recepciós ember... Remek, felelte. Az utcán ragyogó napsütés, a téren át patak folyik, Morvái ráérősen sétál, philadelphiai bigámista az elegáns fürdőhelyen, eszébe jut, hogy három napja nem borotválkozott. Betér egy fodrászszalonba, nem is kell sokat várnia, fehér köpenyes, szőke lány borotválja, erőteljesen szappanozza az állát, és csattogtatva feni a borotváját. — Nem fél, hogy elmetszi a nyakam? — kérdezi mosolyogva Morvái. — És maga nem fél, hogy elmetszem? — kérdezi vissza a lány, és finom fehér ujjaival simogatja a nyakát, a fülét, a bőre illatos, naponta néhány tucat férfit simogat, sosem engedném, hogy a feleségem férfifodrász legyen ... Maga nagyon ügyes, dicséri Morvái... Maga pedig ne beszéljen annyit köbben, mert csakugyan elvágom a nyakát, mosolyog a lány ... Találkát kérek tőle, mereng búsan és sima arccal Morvái, de neun kér,, és két korona borravalót ad a lánynak ... Köszönöm, pane, szól utána az, és hívja a következőt. Morvái autóbuszra ül, útiránya a Moser üveggyár. A bemutatkozás után az igazgató helyettese megkérdezte: — Magyar újságíró? Magyarnak magyar, de nem magyarországi, hanem hazai, de mit magyarázza ezt ennek a cseh embernek, aki talán azt sem tudja, hogy Dél-Szlovákia lakosainak túlnyomó többsége magyar nemzetiségű, újságok és ikönyvek jelennek meg magyar nyelven,, és szellemi életet élnek a magyarok. Ismeri az átlagos cseh polgárt, e téren a tájékozottsága jelentéktelen, vagy még annál is parányibb. 117.