Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Maléter István: A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban

kell, ha nem akarunk lemaradni és az események ellenállhatatlan ereje által elgázoltatni. A bátor, nyíltan az élet szemébe néző, optimista és jóakaratú okos embereké a jövendő. A jelen nehéz, a látóhatár borús, körülöttünk minden ködbe burkolt, és a tájékozódás nem könnyű. Ám az bizonyos, hogy maguk a népek nem gyűlölik egymást, hanem keresik egymás kezét a sötétségben, hogy megszoríthassák, és azután összefogva együtt munkálkodjanak egy jobb és humánusabb jövendőn. Szép, nagyszerű feladat. Csak nem szabad elcsüggedni. Ernest Renan egy szilveszter éjjeli magányos elmélkedése közben levelet írt régi hű barátjához, a tudós Berthelothoz, az akadémikushoz és miniszterhez, és némi rezignációval felsóhajt: „Ha akkor lett volna ön miniszter, amikor fiatalok voltunk, akkor talán megreformáltuk volna a világot. Különben ki tudja - folytatja -: megtanultuk megöregedve, hogy Jákob valóban bölcsen gondolta, hogy a legutoljára született kisbárány lépte szabályozza az egész nyáj haladását."

9

5 Ha e kissé keserű megállapítás azt jelentené, hogy haladásában a legokosabb embernek is a legostobább által diktált tempóhoz kell alkalmazkodnia: akkor ez a kijelentés nagyon lehangoló volna. Ám e mondás értelme talán inkább az, hogy sok idő szükséges ahhoz, míg egy géniusz által enunciált legnyilvánvalóbb igazság a köztudatba átmegy. „Kitűnő emberek többnyire igen rossz néven veszik, ha kevesen osztoznak nézeteikben, és a többség mások után indul - mondja Eötvös pedig ha jól meggondolnák, be kellene látniok, hogy ha mindenki osztoznék nézeteikben, és nem állanának meggyőződéseikben máshol, mint az emberek többsége, nem volnának kitűnő emberek."

9

6 Amidőn a csehszlovákiai magyar kisebbség problémájának tanulmányozására egybegyűlt illusztris társaság előtt már sokszor ismételt igazságokat is felsorakoztattunk, akkor Goethének az a mondása jut eszünkbe, hogy : „Az igazságot folyton ismételni kell, mert a tévedést is állandóan ismétlik."

9

7 Köztársaságunk nemzetiségi problémájának okos megoldása nem könnyű feladat. Ám e tekintetben is bátorításul szolgálhatnak Eötvös következő szavai: „Több ember közül, kik egy hegynek legmagasabb csúcsára törekszenek, néhányan elbuknak, mások kifáradtan megállnak vagy visszafordulank, de azok, akiknek ereje és bátorsága a küzdelemben el nem fogy, bármi különböző oldalról indultak is ki, mentől magasabban emelkednek, annál inkább közelednek egymáshoz, és végre találkozni fognak. Ez az, miben a nemzeti90