Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945
Maléter István: A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban
Ámde nagyon elhibázott volna az az álláspont, amely csak a tények kényszerítő erejének engedve és időnkénti, részletekben való engedményekre szorítkoznék. Maga Masaryk mondta 1919. jún. 7-én a csehszlovákiai újságírók küldöttségének: „Nekünk nem szabad a részletekben kikényszerített engedmények vagy az idők szüksége által kierőszakolt kompenzációk osztrák módszerébe esni. Elkerülhetetlennek látszik tehát, hogy a nemzetiségeket kielégítsük, hogy nemzeti létünk biztosítása miatt aggódásuktól megszabadítsuk őket, és így az állam valóságos polgáraivá tegyük őket. Mi a saját testünkön érezzük, hogy mit jelent az anyanvelv tervszerű elnyomása. Állandóan izgat az, és ezentúl kerülendő lesz." 7** Mindezek igaz, komoly és bölcs szavak, amelyeknek azonban államunk gyakorlati életében való megnyilvánulása nagyon is késik. Alkotmányunk a legideálisabb elveket állítja szinte a kirakatba, a gyakorlati megvalósulásuk azonban sok kívánnivalót hagy maga után. Az államban élő nemzetiségeknek magában az államban kell nyugodt életük és fejlődésük garanciáit találniok, és nem abban a biztatásban, hogy panaszaikkal a Népszövetséghez fordulahatnak. Végeredményben nem az alkotmány szép szavain alapul az állam szilárdsága, hanem a tényeken. Találóan mondja Masaryk: „A reálpolitikusnak ügyelnie kell, hogy valamely állami közület felől való ítéletét szabad az alkotmány szavai és betűi szerint megalkotnia, ha a közélet tényleges viszonyai egy egészen más képet nyújtanak." 7 4 „A mi jövőnk - mondja A világforradalom című munkájában Masaryk -, éppen úgy, mint más nemzetek sorsa is természetes és történelmi realitások által lesz eldöntve, és semmiképpen sem ítélőképesség nélküli politikusok fantasztikus tervei és kívánságai által, és éppen ezért a művelt politikusok, az államférfiak feladata, hogy helyzetünkről tiszta, világos képünk legyen, és mind a mi, mind a szomszédaink fejlődését éber figyelemmel kísérjék és eszerint járjanak el." 7 5 Amidőn tehát a csehszlovákiai magyarság problémáját tényleges valóságban feltártuk és elméleti meg gyakorlati szempontból vizsgálva azt, keressük azt a megoldást, amely mind az államra, mind a magyarságra a legmegfelelőbb: akkor a kulturális autonómiában lehet talán azt a megoldást találni, amelynek segítségével a magyarság kultúrszükségleteit kielégíteni képes lenne, egyenjogúan részesedvén a többi nemzetekkel az állam büdzséjéből. Hogy ezen autonómia kiépítése például az Észtországban 7 6 megvalósult és ott bevált módon történjék-e: ez részletkérdés, amelynek részletes és be83
