Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Duka Zólyomi Norbert: Az asszimilálódás

Duka Zólyomi Norbert Az asszimilálódás A csehszlovák alkotmány (121/1920. sz. törvény) 134-ik §-ában ezt olvassuk: „Az erőszakos elnemzetlenítés semmiféle alakban megengedve nincsen. Ezen elvnek be nem tartását a törvény büntetendő cselekménynek nyilváníthatja." De jellemző, hogy ez a rendelkezés nem úgy került át az alkotmányba, mint a nemzetközi kötelezettségeknek egyik része: a St. Germain-i szerződés ilyen tételt nem tartalmaz. Ebből nemcsak az következik, hogy nemzetközi viszonylatban az asszimilálódás lehetőségének semmiféle fontosságot nem tulajdonítottak, hanem elsősorban az, hogy az alkotmánytörvénybe az elnemzetlenítés tilalmát elsősorban a többség védelmére iktatták be. A rendelkezés különben is nagyon általános. Az erőszakosság fogalma sem jogilag, sem tudományosan nem tisztázott; ki állapítja meg, hogy beletartozik-e a gazdasági nyomás, az előnynyújtás és egyéb manipulációkkal folytatott asszimiláció, mindaz, amit az elnemzetlenítés tisztességtelen versenyének lehetne nevezni? A legnagyobb hiány pedig abban van, hogy az alkotmánylevél szerint külön fakultatív törvénynek („nyilváníthatja") kellene az elnemzetlenítés tilalmát lényeges alapra helyezni, és a lex inperfectát megfelelő megtorlásokkal lex perfectává változtatni. 1921-ben 309. sz. alatt megjelent ugyan egy törvény az „Elnyomás ellen és a gyülekezésekben való szabadság védelmére", ennek egyes rendelkezései alkalmas alapot adhatnának az elnemzetlenítés tilalmának legalább kezdetleges törvényes megvalósítására. 1 A gyakorlatban ezt a törvényt kizárólag általános esetekben, a vallási és szociális elnyomás eseteiben és elsősorban éppen a nemzeti kisebbségek tagjaival szemben alkalmazták. Végül az asszimiláció lelki hadjáratában bizonyos védelmet nyújt a köztársaság védelméről szóló törvény (50/1923.) 14-ig §-a, mely a nyelvi, faji és vallási csoportok ellen való lázítást és izgatást bünteti. Eza paragrafus több esetben nyert alkalmazást a nemzeti kisebbségek tagjainak a védelmére is (természetesen hasonlíthatatlanul többször a többség védelmére), de rendelkezései a sok hézag következtében ritkán érintik az asszimiláció kísérleteit. A bűncselekmény tényállása: lázítás, izgatás, gyűlölködés szítása túl súlyos ahhoz, hogy a törvényesebb lepel alatt működő erőknek megálljt parancsoljon. Teljesen kizárja pedig az alantasabb hivatalok, közszervek, egyesületek és hasonló kollektív közösségek 55