Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945
Révay István: A demográfia tükrében
Révay István A demográfia tükrében A magyar nemzetiségi statisztika ügye kétségkívül nem tartozott azon kérdések közé, melyek iránt társadalmunk szélesebb rétegei különösebb érdeklődést tanúsítottak volna a világháború előtti időkben. Nyilvánosságunkat ugyan erős mértékben nevelték a magyarság nemzeti céljai iránti érdeklődésre, de a nemzetiségi statisztika fontosságának tudatosítása nem történt meg a szükséges mértékben. A kérdés iránti fogékonyság hiánya talán bizonyos fokig annak is tulajdonítható, hogy a magyar temperamentumnak nem egészen felelt meg a száraz adatokon való részletesebb rágódás. A kisebbségi helyzet nevelő hatása okozta azután, hogy ez az érdektelenség fokozatosan feloldódott, és ma már mindinkább fordul szélesebb nyilvánosságunk érdeklődése kisebbségi problematikánk ezen legeminensebb kérdése felé. Kisebbségi társadalmi életünkben mind gyakrabban találkozunk olyan jelenségekkel, melyek amellett tanúskodnak, hogy értelmiségi vezetőrétegünk ki akarja pótolni e téren való ismereteink hiányosságát, és pozitív ismeretvággyal viseltetik nemzetiségi statisztikánk részletes adatai iránt. A kérdéskörben való pontosabb eligazodást három körülmény nehezíti meg: 1/ a nemzetiségi hovatartozás problémájának bonyolult volta; 2/ a magyar közvélemény beállítottsága ezen a téren, mely a nemzetiségi hovatartozást túlságosan szubjektív alapon fogta fel - a többféle ajkúak által alkotott egységes politikai nemzet fogalmára volt beidegződve; 3/a csehszlovák népszámlálásoknak gyakran a magyar adatokkal való nagy ellentétessége, ami nagyfokú bizonytalanság látszatát kelti. Az első pont tekintetében nem hivatásunk a nemzetiségi hovatartozás elméleteivel és jellegeivel általánosságban foglalkozni, és a kérdést csupán kisebbségünk vonatkozásában érintjük. Nemzetközileg a nyelvet, éspedig az anyanyelvet ismerik el a nemzeti hovatartozás meghatározó jegyének. Vannak azután a nemzetiségi hovatartozás lényegének esetenként más különféle komponensei is (pl. történelmi tudat, múltbani fejlődés, táji vagy egyéb mozzanatok és behatások stb.), a hovatartozás jellegét azonban az illető nemzetiség kultúrszínvonala is determinálja. A volt magyarországi tájak nemzetiségeinek esetében - és velük a csehszlovákiai magyarság esetében is - a szélesebb tömegek átlagos kultúrfoka alapján ez idő szerint még az anyanyelv az egyedüli biztonságos nemzetiségi meghatározó, illetve osztályozó. 29
