Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

partizánegységek harcoltak, ezeknek volt a legtöbb veszteségük is. Nos, ezek a francia partizánok egytől egyik Magyarországról kerültek át a szlovák he­gyek közé. Magyarországon toborozták őket, s magyarok tették lehetővé láncszerű átjövetelüket az országon és a határon. A szlovák felkelésben aktívan részt vettek a szlovákiai magyarok is. A cseh­szlovák felkelő hadsereg Štefánik-brigádjának egyik magyar résztvevője sze­rint, aki a zsolnai helyőrséggel állott át 1944. augusztus 28-án a felkelőkhöz, s aki a sztrecsnói és túrócszentmártoni harcokban kitüntette magát, s Dob­rovodsky őrnagy előléptette, négyezer magyar katona, mind szlovákiai ma­gyar fiú, vett részt a felkelésben. Ezek a magyar fiúk, akik egyes szlovákiai helyőrségekben szolgáltak, szolidárisak voltak szlovák bajtársaikkal, s a fel­kelők hívására melléjük álltak. Ha a magyar-német barátság fűtötte volna őket, könnyen otthagyhatták volna a szlovákokat, s elszökhettek volna haza, vagy csatlakozhattak volna a németekhez. Konkrét példát mondjunk: Püs­pöki községből, mely Pozsony tőszomszédságában van, ötvenöt magyar ka­tona vett részt a szlovák felkelésben, köztük egy tiszt, több altiszt. Ezek vé­gigharcolták az egész felkelést. Ezek közül kettő elesett, három megsebesült, huszonkettő német fogságba került. Ez csupán egy falu, egy magyar falu rész­vételének keresztmetszete. A szlovák partizánok közt 500 (ötszáz) magyar partizán harcolt. A Szlovák Érchegységben és lejtőin külön magyar brigád volt, a Petőfi-brigád, melynek egy rozsnyói magyar fiú volt a parancsnoka. Ezek közül is sokan hagyták ott életüket a szlovák ügyért. A szlovák felkelést a magyar lakosság mind Szlovákia területén, mind a Felvidéken tevőlegesen támogatta. A falusi nép ősi népi szolidaritással fe­dezte, a felkelés összeomlása után pedig rejtegette a szétvert és bujdosó par­tizánokat. A magyar birtokosok Közép-Szlovákiában egész állatál­lományukkal, élelmiszerkészleteikkel, pénzükkel támogatták a felkelést. Tudunk esetekről, hogy ősi magyar család sarjai, leányok hírszerzői voltak egy exponált vidéken harcoló partizánalakulatnak, s nyelvtudásuk, megbíz­hatóságuk révén nagy szolgálatot tettek a szlovák ügynek. Nem kétséges, hogy a szlovákiai magyar sajtó érdeme volt az országszerte erősödő németellenes hangulat. A magyar nyilasmozgalom erkölcsileg bu­kott meg, mielőtt még kibontakozhatott volna, a kisebbségi magyarság előtt. Nem csoda, ha a fékezhetetlen terror, a vak gyűlölet épp a keresztény maga­tartású, emberséges gondolkodású magyarság közül szedte a maga áldoza­tait. Kassán Tost Lászlót, a város volt polgármesterét a nyilasok meggyilkol­ták, és a volt Magyar Keresztényszocialista Párt több vezetőjét nyilvánosan kivégezték a főtéren. Hasonlókat műveltek Szálasi félőrült pribékjei más vá­rosokban is. Az áldozatok azonban minden esetben magyarok voltak, szlo­284

Next

/
Thumbnails
Contents