Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

léphetetlen kőfalba ütközött volna már az első, 1938 októberében átmenő cseh emigráns. S amíg Magyarországon működött a szövetséges hatalmak külképviselete, mi sem akadályozta a szlovák politikusokat, a csehszlovák egység híveit, hogy Budapesten e követségek képviselőivel találkozzanak és dolgozzanak. A szlovák felkelés és a magyarok Mindabból, amit eddig elmondottunk, a külvilág vajmi keveset tudott. De legkevésbé talán a magyarságnak az 1944. évi szlovák felkelésben való aktív és passzív részvételét ismerik abban a felkelésben, amely mindmáig a németekkel híven kollaboráló szlovák nemzetnek egyetlen igazolványa a szövetséges világ előtt, s amely felkelésnek köszönheti a szlovákság azt a sajátos közjogi helyzetet az új Csehszlovákiában, amelyet élvez, s amely nélkül a centralizmus meghódolt matériájává vált volna. A magyarok kezdettől fogva részt vettek a csehszlovák ellenállási mozgalomban mind keleten, mind nyugaton. A magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárokra gondolunk! Az oroszországi Buzulukban, ahol Svoboda ezredes szervezte az első csehszlovák csapattestet, annyi magyar volt, hogy napiparancsban tiltotta meg a csapatoknál a magyar szó használatát. Ezen mindenki, a csehek és a szlovákok is fölöttébb csodálkoztak, a magyarok pedig erélyesen tiltakoztak ellene. E tiltakozás hatására azután újabb körözvényben Svoboda ezredes engedélyezte a magyar beszédet, csupán azt kérte, ne hangozzék a magyar szó nagyon a nyilvánosság előtt, hisz csehszlovák hadseregről van szó. Nos, ezen magyarul beszélők közül nagyon sokan estek el az ismert sokolovói ütközetben, s még többen a Duklai-szorosnál vívott hosszú és ádáz harcokban a németek ellen. A sírok feliratai a duklai katonai temetőben egészen világosan beszélnek: ezek antifasiszta magyarok voltak, akik azért álltak a csehszlovák zászló alá, mert az a zászló Masaryk demokráciáját jelentette, nem pedig a sovinizmust és a fajgyűlöletet. Ugyanez áll a nyugati csehszlovák hadseregre nézve, sőt a politikai szervezkedésre nézve is, amelyben a volt csehszlovákiai magyarok, szétszóródva Angliában, Amerikában, Franciaországban, Egyiptomban és Palesztinában éppúgy részt vettek, mint a csehek és szlovákok. De nézzük a szlovákiai felkelést! Történelmi igazságot írunk, ha megállapítjuk, hogy soha a szlovák felkelés * A kézirat itt megszakad. 282