Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Ölvedy János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza

nala a „nemzeti gondolat" talajába van beépítve az államfordulat óta. Ez a háború előttről átöröklött és minden változás nélkül kisebbségi életbe átminősített „nemzeti gondolat": a cél, a jelszó, a fogalom, amihez minden eddigi akciónkat hozzámértük, s e gondolat éltető erejétől várjuk kisebbségi életünk jobbra fordulását. Társadalomszervezésben, kultúrpolitikában ez a hivatalos szólam, melyre hivatkozni illik, s közben alig vesszük a fáradságot, hogy tabuként tisztelt „nemzeti" koncepciónk tartalmát is vizsgálat tárgyává tegyük, hogy a józan és becsületes kritika világánál elvessük belőle mindazt, ami ósdi, amit az elmúlt, betemetett milleneumi frazeológia rakott rá, és megtisztítva emeljük fel a kultúra ragyogásába mindazt, ami mélyen emberi és osztályszemléleten felülemelkedve egyetemesen magyar. Ma azt kell látnunk, hogy eddigi minden kisebbségi tevékenységünk gerincét alkotó „nemzeti gondolat" a kifáradásnak, a tartalmatlanságnak jegyeit hordja magán; üres forma, melyből hiányzik az összetartozásnak életté és tettekké nemesülő etikus tudata. Hiányzik a központi gondolat, mely magyar népkisebbségünknek politikában, kultúrtermelésben, társadalomszervezésben célt, irányt és utat tudna szabni. Megtalálja-e kisebbségi magyarságunk a kibontakozást jelentő új gondolatot, rádöbben-e végre, hogy élet és fejlődés csakis materializált és tartalmatlanná kicsinosított milleneumi frazeológiánk teljes levetése, nemzeti társadalmunk egészen új szemlélete, az egyénnek és a közösségnek lelki átformálódása révén képzelhető el? Megtalálhatjuk-e az utat, mely a mai szűk társadalmi szemlélet helyett a közösségi népi élet jövőt és haladást egyedül jelentő válságába vezérli el a szlovenszkói magyarságot? Kérdések ezek, melyekre mielőbb meg kellene keresni a feleletet. * A történelem tanúsága szerint a társadalmak életében mindig a kollektív és az individuális törekvések küzdenek egymással az érvényesülésért. Az újkori fejlődés visszaszorította a középkor kollektív tendenciáját, s az eddigi theocentrikus világkép helyébe minden vonalon az egocentrikus élet- és világszemléletet tette. Az újkori ember a társadalmat önmagán keresztül szemléli, saját egyéniségét emeli ki és teszi meg állandó szilárd ponttá. „L'individualité enveloppe l'infinie" - az egyén magába zárja a végtelent: ez a modern világnézet alapvető gondolata. A XIX. század liberális társadalom- és gazdaságfejlődése betetőzi az évszázadok óta folyamatban lévő kialakulást. A tőkés termelés s az általa életre hívott modern osztálytagozódás a társadalom horizontális feldarabolását eredményezi, és a társadalom, mely szellemiségét tekintve már individuumokra oszlott, most csoportokra, részekre töredezik széjjel. A társadalmi osztályrétegződés következményei ismerete26