Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

Petőfi Sándor szobrára az összes dunai nemzet színeit viselő szalagokat azon a koszorún, amely jelképesen hirdette a világnak, hogy a demokrácia útját járó szabad és egymást megbecsülő dunai nemzetek összefogása a jobb jövő legbiztosabb záloga. (...) Itt sarjadt ki a sarlósok mozgalma is. Ők vállalták a magyarság megváltozott sorshelyzetét, vállalták a baloldallal kötött szövetséget, közöttük többen a kommunista elkötelezettséget. Asarlósok 1931. évi országos kongresszusát a szlovák kommunista Poničan nyitotta meg, s a halhatatlan cseh forradalmár, Fučík vitte el oda a cseh proletariátus üdvözletét. Csehszlovákia Kommunista Pártjának 1937-ben Besztercebányán tartott konferenciáján a 128 küldöttből 44 magyar volt! Nézzük most, hogyan viselkedett a csehszlovákiai magyarság Csehszlovákia kritikus évében, 1938 tavaszától 1939 tavaszáig! A mai cseh és szlovák vád egyik sommás szakasza szerint a csehszlovákiai magyarok szövetkeztek a németekkel, s együtt borították fel Csehszlovákiát. Félénken néha még hozzáteszik, hogy egy harmadik szövetségesük is volt, a Hlinka-féle Szlovák Néppárt. De az utóbbi vád nem általános. Az ítélet indoklásában azonban élesen rámutatnak a volt csehszlovákiai Egyesült Magyar Pártra, mint amely bomlasztó politikájával ezt az államellenes munkát végezte, közvetlen szövetségben lévén az irredenta Magyarországgal. Az árulás eredménye - úgymond - a bécsi döntés és a Felvidék visszacsatolása, azaz Csehszlovákia megcsonkítása volt. Elsősorban: a csehszlovákiai magyarság - mind a magyar pártbeli, mind pedig a szocialista pártokban és az agrárpártban lévő - nem bomlasztotta fel a csehszlovák államot. Sem titkos katonai akciót nem szervezett, sem politikai összeesküvést nem szőtt, sem a sajtó útján vagy egyéb módon Csehszlovákiát nem támadta úgy, hogy az meghaladta volna a jogos önvédelem kritikáját. Senki sem tagadhatja a magyar irredentizmust és Magyarországnak a trianoni békekötés revíziójáért kifejtett erőfeszítéseit. Ezt azonban a csehek is megtették volna, s a szlovákok 1938 után szintén „megcsonkítás"-ról beszéltek, átvéve a magyar irredentizmus szóhasználatát, holott a bécsi döntés visszajuttatta terület kétségkívül majdnem színtiszta magyar lakosságú terület volt. Csehszlovákiát nem keletről, hanem nyugat felől hozták sorsosztó válságba és megsemmisülésbe! Nem a magyarok, hanem a németek! Ők tevékeny segítőtársakat találtak maguknak Csehországban a szudétanémetek között és Szlovákiában a szlovákok között. Hitler a szudétakérdés heves fölvetésével 1938-ban valóságos csehszlovák pszichózist teremtett Közép-Európában. A döntő pillanatban a szövetségesek, akik szerződésekben szavatolták Csehszlovákia határait, faképnél hagyták Csehszlovákiát, kivéve a Szovjetuniót, amelynek segítségét azonban a csehek nem merték igénybe venni. Az 256