Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

éven át a magyar-szláv orientációt propagálta, mint a magyarság egészséges, ösztönös tájékozódásának elkerülhetetlen ösvényét. S ezt az ösvényt járhatóvá és elfogadhatóvá a csehszlovákiai magyar újságírás, a csehszlovákiai magyar nevelés, az iskolai és népnevelés tette. A csehszlovákiai magyarság barátokat, megértő figyelőket, és értékelő olvasókat szerzett a cseheknek és a szlovákoknak. Azt a munkát, amelyet húsz éven át a magyar sajtó Csehszlovákiában végzett, s amelyhez csatlakozott a magyar folyóirat-irodalom mind Magyarországon, mind Erdélyben és Csehszlovákiában, komoly tényezőként kell értékelnie minden tárgyilagos kutatónak. Egyetlenegy nyelven sem jelent meg annyi cseh és szlovák fordítás, mint éppen magyarul. Az a tény, hogy Masaryk, Čapek, Vladislav Vančura, František Halas, Petr Bezruč vagy akár Březina, Mácha magyarul megközelíthető és megismerhető, az, hogy egy Hviezdoslav összetett lírai egyénisége ismeretes a magyar publikum előtt, s egy Krasko, Jesenský, Kukučín tehetsége hitelesíti a szlovák alkotót a magyar előtt: a csehszlovákiai magyar fordítóknak, szerkesztőknek és kritikusoknak köszönhető. S e fiatalság cseh és szlovák nyelvismerete vitte széjjel extenzíven is a két nemzet stabilitásának értékét, gyakorlati utat mutatva a szláv tájékozódásra és az együttműködés okos és reális eszközeire. S ebben a nagy munkában a csehszlovákiai magyarság a hivatalos utakat mint értelmetlen akadályokat megkerülve közvetlen utat talált a magyarországi magyarság teljes megnyerésére. Nem kétséges, hogy ebben - Ady óta - segítője volt az egész új magyar szellemiség. Bartók Béla hatalmas és teljes szlovák népdalgyűjteménye, amelyet a nagy magyar zeneköltő a Matica slovenskának adott át kiadásra, kiváló dokumentuma annak az új magyar szellemiségnek, amely őszintén és hátsó gondolat nélkül messzi barátok és azok garanciái helyett a szomszédokban kereste nemzetünk életének megértő külső társait. Bartók útmutatása azóta termékenyen hatott, és hat ma is. A szlovák és a cseh népi zenével, népdallal a magyar etnológusok és folklórkutatók egész serege foglalkozik. A szlovák és a cseh muzsika legjobb alkotásainak magyarországi bemutatása a húszas-harmincas években és azóta is a megbecsülésnek egyik legjárhatóbb útja volt, a csehszlovákiai magyarság törekvéseinek megvalósulása. Midőn 1931-ben Pozsonyban a magyar képzőművészekés kritikusok megalapították a Fórum című képzőművészeti folyóiratot, amely két nyelven jelent meg, elsősorban a szláv (cseh és szlovák) és a magyar képzőművészet kölcsönös ismertetését akarták vele elérni. S el is érték. Nyolc éven át ez a folyóirat annyi ismertetést és képet hozott a cseh és a szlovák képzőművészetről, mint bármely cseh vagy szlovák művészeti folyóirat. Az új cseh és 254