Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Duka Zólyomi Norbert: Szórványmagyarok

építészek, a falvakon keleten kisgazdák, nyugat felé munkások). Nehéz körülményeik, állandó éberségük, szélesebb látókörük késztette őket mindenkor arra, hogy legfőbb erősségüket: a minőséget minél tökéletesebb módon fejlesszék ki. Helyzetüknek és múltjuknak megfelelően különleges hivatásuk is van: ők a magyar tömb előretolt őrszemei, a híd és az összekötő kapocs mindazon más nemzetiségűek közt, akikkel a magyarság évszázadok óta együtt él. Különleges hivatásuk teljesítését különleges tehetségeik segítik elő: általában több nyelvet beszélnek, legalábbis azon más nemzetiségűek nyelvét, akikkel élnek. Fogékonyabbak a nemzetiségi végyülés és együttélés problémái iránt, hiszen naponta meg-megbotlanak mindabban, amit a nemzetiségi együttélés akadályként gördít az egyének elé, és naponta oldják meg mindazt, ami kellő jóakarattal és józansággal az együttélés békéjét segíti elő. Szélesebb látókörüknél, lelki beállítottságuknál és elsősorban saját tapasztalataiknál fogva hivatottak a nemzetiségi kérdések gyakorlati megoldására, jobban, mint bárki más, aki bármilyen jóakarattal is, de csak az elméletből és a könyvek poros lapjaiból szedi ismereteit. Szórványról akkor beszélhetünk, ha az illető községben vagy városban a magyar lakosok száma viszonylagosan 1-5-10%-a az összlakosságnak, illetve ennél kevesebb. Lefelé a szórvány fogalmát elhatárolni nem lehet, mert idegen tengerben néhány gerinces magyar is fontos helyzeti súlyt, előretolt felelősséggel teljes őrhelyet jelenthet. Ha már terminológiai térre tereljük ezt a kérdést, legfeljebb azt lehetne mondani, hogy kb. 20 magyar lélek még szórványt jelent, de ennél kevesebb már csak szórványmagyarokat. Elvi szempontból azonban ez lényeges különbséget nem jelent, mert az a húsznál kevesebb magyar is magatartást, jelenlétet, a magyar szó, hagyomány és kultúra jelenlétét igazolja. Ma már elképzelhetetlen az olyan országos politika, kultúrszervezés, gazdasági- vagy szociális munka, mely csak egy magyart is mellőzne, szeretetéből, törődéséből, tényleges aprómunkájából kihagyna. Ma az elv csak az lehet: minden magyar beszervezendő az országos munkába, még ha az illető helyen egyedül képviseli is a magyar szót, kultúrát és magatartást. A szórvány másik jellemzője - a számszerűség csekélységén kívül - belső szervezettségének hiánya vagy elégtelen volta. A szórványmagyarságnak rendesen semmiféle jelentősebb egyesülete nincsen, s ha van is, a hatóságok sokkal nagyobb korlátozásainak van kitéve, mint egyebütt. Szórványban korlátozottak a kulturális eszközök (könyvtárak hiánya, rendezések nehézsége), és hiányzik a termékeny szociális munkához szükséges alap. Gazdaságilag legelőnytelenebb a szórványmagyarok helyzete, mert az önálló, független gaz240