Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Peéry Rezső: Peremmagyarok az idő sodrában

tájat, mely háromnegyed milliónyi munkás, tevékeny és fürge magyarral lett szegényebb. Azokkal, akiket kissé önkényes túlzással s a mi definíciónk rovására felvidékieknek neveznek azóta. A határ serény és példás magyar kultúrájú és életű városokat, bő és gazdag vidékeket vitt el tőlünk, első pillanatra a nemzeti élet anyagától és lendületétől fosztott meg. A magyar élet és növekedési lehetőségei megszűkültek, a magyar életforma statikussá vált, akár az egykori határszélen, a csendes és méltó megmaradás lett ismét feladatunkká. A régi szerep - történelmi szemszögből ítélve - új változatát kellett megismerni és felmérni. 2 A legkülönbözőbb történelmi tudatú és tájegységben élő, a sors külső parancsára furcsa egységbe tömörült húszéves kisebbségi magyarság a régi köztársaságban civilizációs eszményeit, polgári kultúráját és individualitását, e föld őslakóinak természetes és történelmi jogait védte a tömegdemokrácia idegen zajlásában. A prágai parlament jobbára szabadelvű-konzervatív magyar képviselete a „getrennt marschieren, zusammen schlagen" értelmében működött együtt a másvágású nemzetiségek radikális mozgalmaival. A szlovák és német egykori nemzetiségi mozgalom az új európai korszak tömegforradalmának jellegzetességeivel átcsapott a küzdelem medrén a tekintélyelvi állam felé. A körülöttünk élő népeket e modern forradalom láza fűtötte: ez a láz és erő immár második formájában lép fel körülöttünk a világháború befejezése óta. Nemzetek más úton, más ritmussal és más lendülettel öntudatosodnak és alakulnak át - ám részünkre ez a folyamat a tizenkilencedik század forradalmaival, a kiegyezéssel és a századvég építésével nagyjából befejeződött. Márpedig bármilyen töredékmagyarság éljen a világ bármilyen részén, tudata kristályosító, formája és életérzése kialakító folyamataira csak mint változatlan és közös kincsre emlékezhetik vissza. Érthető tehát, hogy a magyarság, melv idegenül áll szemben a hagyományt, kiválasztást és a vezetés színvonalát veszélyeztető, demokratikus színezetű cseh-szlovák uralommal, mely igen sok síkon veszélyes és nivelláló tömegdemokráciát jelentett, nemzeti lényege konstans elemeihez nem lett hűtlen ezúttal sem. A magyarság e változással szemben belsőleg ugyanolyan szilárd maradt. A változásban magyar nézőszögből a nemzeti hatalom áttolódása a leglényegesebb. Társadalmi szempontból csupán egy megoldási formája a koreszmének, mely az élet szociális megnövekedésének, kierjedésének keres formát. A társadalmi változás formája, üteme és módja azonban éghajlathoz, tájhoz, a nemzetek hagyományaihoz, műveltségi formájához, lelkületéhez és gondolkodásához 229