Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Ölvedy János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza

re először a háború előtti évekből átörököli „nemzeti" gondolat tartalmi hiányát és gyengeségét. És ők ezt a központi gondolatot akarták új formában megtalálni, de mint láttuk, eredménytelenül. A tételes marxizmus pártpolitikával egyesült vonalvezetése elfogadhatatlannak bizonyult. Az utolsó öthat esztendő - mint mondják - már túljutott a világnézeti harcok levegőjén. Ez valóban így is van, de félő, hogy a „harc" hiánya tespedést jelent, és az ideológiai viták kiküszöbölése magának az ideológiának a hiánya is. Tévedés ne essék: nem vagyunk hívei a meddő világnézeti csatározásoknak, csak azt nem hisszük, hogy egészséges gyakorlati cselekedetek világnézeti kiegyensúlyozottság nélkül létrejöhetnek. Az új katolikus ifjúsági és társadalmi megmozdulások - igaz - világnézeti tartalommal jelentkeznek, de kérdés, vajon túljutnak-e mielőbb a „túlsó oldal" merev tagadásán, és meg tudják-e fogalmazni az egyetemes, tehát felekezeti problémákon felülemelkedő magyarság új politikai, társadalmi, kulturális és népi életprogramját. Szlovenszkó és Kárpátalja magyar lakosságának mintegy 75%-a földműves: a magyar népesség83,5%-a falun él. Ezeknek több mint egyharmada teljesen vagyontalan agrárproletár, a további kétharmad (mintegy 260 000 lélek) az „önálló" gazdák rétege. Ez az adottság, szóval a paraszti tömegek túlsúlya, nagyjában már eleve eldönti a társadalmi fejlődésnek, politikának és kulturális szervezésnek irányát és természetét, melyet a szlovenszkói magyarságnak követnie kell. Az a tény ugyanis, hogy a kisebbségi magyarságnak háromnegyed része a földdel közvetlen összeköttetésben él, logikussá teszi, hogy a politikai, társadalmi szervezkedésnek, kulturális és gazdasági érdekvédelemnek, melyet a szlovenszkói magyarságnak ki kell építenie, e népi rétegek felé kell irányulnia, ezeknek felemelkedését, kulturális nevelését, gazdasági megvédését kell céloznia. De a parasztság kvantitatív túlsúlyából még egy további tétel is következik. A parasztság lehet az egyetlen hinterland, ahonnan az erejét vesztett, elernyedt, megrokkant és számbelileg megfogyatkozott középrétegek az utánpótlást várhatják. Éppen ezért egész kisebbségi életrendszerünk úgy építendő ki, hogy a parasztság soraiból történő egészséges kiválasztódás, tehát a népi erők átömlesztése a kisebbségi organizmusba: mielőbb megtörténhessék. A szlovenszkói magyar parasztságról nehéz, szinte lehetetlen egységes társadalmi képet adni. Oka ennek főleg az, hogy a magyar parasztság társadalmi formáit, osztálykarakterét az új uralom politikai változásai szeszélyesen alakították át. Elsősorban a mezőgazdasági termelés átváltására kell itt gondolnunk, mely a forradalmi nemzetgyűlés által megszavazott földreformtörvény és annak radikális végrehajtása következtében jelentkezett szlovenszkói vonatkozásban. Hogy e radikális földreformnak tisztán politikai és nemzeti 22