Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Esterházy János: A szlovákiai magyar család élete a második sorsforduló óta

A magyar fegyelem egysége Példás egységbe kovácsolódott Szlovákiában a magyarság. Nem parancsszóra történt ez, nem a kényszer okozta, hanem a töretlen magyar nemzeti érzés mutatott irányt minden itteni keresztény magyarnak, hogy csak az Egyesült Magyar Pártban, de legszívesebben úgy mondom, a szlovákiai kis magyar családban lehet és van helye. Ma már együtt vagyunk mind, akik összetartozunk. Önként magunkra vállalt fegyelem uralkodik közöttünk. Ez a fegyelem biztosítja a kitartást, biztosítja a néma tűrést, biztosítja a felelősség- és munkavállalást magyar tevékenységünk minden ágában. Ez a fegyelem könnyíti meg szervezkedésünket, amely szintén sokirányú. Szinte csodálatos, hogy a szlovákiai magyar, aki pedig éppúgy, mint minden más magyar testvérem, individualista, és nem szívesen rendeli alá magát mások akaratának, minden panasz vagy neheztelés nélkül kapcsolódott bele a fegyelmezett szervezkedésnek nemegyszer terhes kötelességláncolatába. Hogy problémák, méghozzá súlyos problémák is merültek fel „családi" életünk megalapozása és fejlesztése körül, azt talán nem is kell hangsúlyoznom. Csak a keresztény felfogás emelkedettségével, csak nagy megértéssel oldhattuk meg ezeket a problémákat. A pártba olyanok is jelentkeztek, akik azelőtt csehszlovák, marxista vagy kommunista pártoknak voltak tagjai. Ha meggyőződtünk, hogy keresztény magyar érzése nem szenvedett csorbát, akkor annak lehetővé tettük, hogy közénk jöjjön. A nemzetiségek elkülönülése is súlyos dilemma elé állított sokakat. Ki a magyar, és ki nem? Ez a kérdés vetődött fel, különösen azokon a vidékeken, azokban a községekben és azokban a családokban, ahol eddig összeházasodás, rokoni kapcsolatok, társadalmi együttműködés vagy gazdasági érdekek miatt sohasem kutatták, ki milyen nemzetiségűnek, milyen fajtához tartozónak vallja magát. Ebben a tekintetben sohasem gyakoroltunk semmilyen kényszert senkire se. Sőt, még a meggyőzés és rábeszélés eszközeit is mellőztük. Más népcsoportok belső ügyeibe egyáltalán nem avatkoztunk be, és azt kívánjuk, hogy mások is így járjanak el irányunkban. Akinek a lelkülete, felfogása, műveltsége, vagyis egész belső tényezőinek összhangzása azt írja elő, hogy magyar legyen, aki ezért a felelősséget vállalja, és aki magyar munkánkban önzetlenül akar részt venni, annak csak közöttünk lehet a helye. Keresztény magyarok vagyunk. A felebaráti szeretetet, amelyet most szociális érzésnek szoktak nevezni, nemcsak szavunkkal hirdetjük, hanem az életben is meg akarjuk valósítani. 221