Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Borsody István: Magyarország és a csehszlovákiai magyarság

re.") Mert a kisebbségi sorsot is arra tudta a magyar fölhasználni, hogy mindenféle ürügyek alatt leszűkítse a magyar közösséget! Akiknek voltak budapesti kapcsolataik, azok -tisztelet a kivételnek - monopóliumot űztek, s igyekeztek belőle minél több hasznot húzni; óvakodtak azonban attól, hogy esetleg személyükön keresztül másokat is Budapest közelébe engedjenek. Budapesten ugyanis a közvélemény igyekezett elveszett magyaroknak elkönyvelni a kisebbségi magyarságot. Annál nagyobb értéke lehetett tehát annak, aki mint „el nem veszett" magyar jelentkezett Budapest színe előtt. A magyar kisebbségi tömegek elveszettségéről szóló híreket már a felvidéki menekültek kezdték terjeszteni, ezekhez társultak most azok az utódállambeliek is, akik kapcsolatokra tettek szert. Ők is saját fontosságuk emelését tartották elsősorban szem előtt, és különösen az új magyar értelmiség „elveszettségéről" szerettek regélni (míg a parasztot nemzethűnek ecsetelték, mert - úgy látszik - a parasztban nem éreztek konkurenst). A magyar nemzetszűkítő hajlam, amely sehogysem akar eltűnni, ezen a téren is szedte a maga áldozatait. A legfurcsább pedig, hogy a leszűkített nemzeti közösség legvédettebb tagjainak azok számítottak, akik legkevésbé voltak hajlandók reagálni az új helyzetre: a passzív rezisztencia végrehajtói, megbántottságból, tehetségtelenségből vagy tehetetlenségből, míg a cselekvők gyanússá váltak, és különösen a tétlenek állandó, rosszindulatú kritikája és áskálódása kísérte lépéseiket. A magyar uralomvesztesség tragikus utójátéka volt ez, meg a megszűkült uralom birtokosai nem tudták elviselni, hogy az ő megkerülésükkel most már valaki tehessen valamit. Igaz, az újfajta cselekvéstől való irtózásnak is komoly indokai voltak. Az államlördulat után a csehszlovákiai magyarság sorai közé férkőztek a magyarországi bolsevizmus emigránsai, akik magyar égisz alatt - bár a kisebbségi magyarságtól távol, mégis a kisebbségi otthon fedezékébe menekülve Magyarország-ellenes akcióba kezdtek. Hatásuk el nem kerülhette később az első csehszlovákiai fiatal értelmiséget sem, amely amúgy is árván, tájékozatlanul és a magyarellenes hatásokkal szemben védtelenül állt az új helyzetben. A fiatal értelmiség az egyenes utak helyett az emigráción keresztül ismerte meg sok esetben Magyarországot. Ez a kapcsolat bélyegezte meg a nemzeti társadalom előtt a sarlósok egy részét is, annyira, hogy számos csehszlovákiai magyar fiatal nem is tehette be a lábát Magyarországra, mert az anyaország előtt éppoly átok alá került, mint akárcsak maguk az emigránsok. Húsz év alatt, szerencsére, lezajlott már ez a sok félreértéssel teli időszak, csak a sajnálatos magatartás maradt meg továbbra is, amely inkább előlegezett bizalmatlansággal, mint bizalommal tekint az új helyzet parancsa szerint cselekvőkre. Ez az atmoszféra pedig csak kellemes lehetett azoknak, akik fél213