Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Borsody István: Magyarország és a csehszlovákiai magyarság

akad, de az a néhány folyóirat - élükön a Magyar Szemlével amely a magyar kisebbségek életének objektív figyelmét tűzte ki célul, bizony csak elenyészően kevés - igaz, annál értékesebb - hatást gyakorol a túlnyomó tudatlansággal és indolenciával szemben. A kisebbségi intézetek vajon elvégzik-e mindazt, amire hivatottak lennének? Nem sikkad-e el a nemzet egynegyedének figyelésére felállított intézmények egész sora a meddő hivataloskodás száraz rendszerében? * Ilyen körülmények közt az anyaország és a csehszlovákiai magyarság közt első helyen a láthatatlan és megfoghatatlan kapcsolatok állanak, amelyek a nemzet tagjait a nemzeti közösség csodálatos szálain keresztül fűzik egymáshoz. A nagy hiány azonban a látható és megfogható kapcsolatok terén jelentkezik. A rádió például majdnem kizárólag zenei kapcsolatot teremt, amellett csak hírszolgálata jöhet még komolyan számításba, s így ez a modern vívmány, amely óriási szolgálatokat tehetne a magyar nemzet szellemi összetartására, igen kis mértékben tölti be ily irányú hivatását. Csak a budapesti nagyváros utáni vidéki vágyakat tudja ébren tartani-lehet, hogy minden céltudat nélkül, mert a magyar hallgatóság többnyire nem is hajlandó Budapestben mást látni, mint az operetteket, a kiskocsmák, az angolpark, a Duna-korzó, a cigányzene és a hamisítatlan-állítólag-,gondtalan, édes magyar élet városát. Sajnos ilyen és ehhez hasonló szentimentális utakon és módokon bonyolódik le az érintkezés jó része. A pesti viccek, slágerek, sanzonok, a jasszság jelenti az egyik legfontosabb vezetéket, amely szellemileg összeköt, a másik fontos vezeték: a sport - ez is szellemi kapcsolatnak számít, inkább lelkesítő, mint utánzó hatással. Szó sincs róla, ez mind kitűnő eszköz arra, hogy széles rétegekben népszerűsítse a magyar nemzeti összetartozást, csak éppen kevés és ijesztően egyoldalú. De hát a budapesti összeköttetés magánügynek számít, s mindenki saját ízlése szerint bonyolítja le; szomorú azonban, hogy mily kevesen kívánják a nívós szellemi kapcsolatot. Viszont mindennél fontosabb a rangos pesti rokonság, a társadalmi kapcsolatok homályos szövevényei, amelyekről sokat lehet sejteni, mesélni. Az ilyen elbeszélők szavain keresztül pedig úgy bontakozik ki Magyarország, mint egy nagy protektor, akinek egyéb létjogosultsága nincsen, csak hogy egyes kiváltságos egyének méltóságát és fontosságát siessen előmozdítani. Ezeken a budapesti kapcsolatokon keresztül ápolódnak azok az anakronisztikus magyar életformák, amelyeknek Magyarországon sem, de még kevésbé a kisebbségi sorsban sem lehet létjogosultságuk. A „budapesti kapcsolatok" sokak számára igen hasznosak voltak. Fiatal211