Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Krammer Jenő: Európa és a csehszlovákiai magyarság

Európa e számunkra eddig ismeretlenebb, de valószínűleg igen tanulságos életpéldáira irányítani a szlovákiai magyar szellemiség figyelmét; művelődésünk gyökeres és alapos átépítését jelentené, ha ezt az ösztönzést megszívlelnők. Érzésünk szerint azonban a Duna-völgyi sors sokkal eruptívabb, nyughatatlanabb, semhogy ezeknek a már százéves nyugalmi helyzetben fejlődő életformáknak megfelelő talaja lehessen. Ez mindenesetre kissé tragikus megállapítás, de valószínűleg helytálló, pedig éppen nekünk kelne el néhány svájci vagy holland életütemű évtized. Összegezésképpen: a szlovákiai magyar szellemi helyzet igen érdekes lélektani kérdést vet fel: nagy kultúrhagyománnyal és művelődési vággyal a legelemibb kultúreszközökért és intézményekért vívott harc tölti be a két évtizedet, s így az eszmei fejlődés inkább csak esetlegesen és személyekhez fűződőn kapcsolódik az európai szellemi áramlatokhoz, amelyek csak vázlatosan és futólag érnek el hozzánk. A parlagiasodás veszélye hovatovább szintén felmerül, hisz az európai szellemi teremtő munkával való lépéstartás mind nehezebbé válik. Ehhez járul még az is, hogy az európai szellemiség jelentősége is csökken, megbecsülése alábbhagy, sőt időnként egészen elsikkad. A nyugatot járó fiatalabb évjáratok újító lelkesedésükben meg sem látják a vén Európa szellemi kincseit: muzeális értékeknek tartják azokat. De talán éppen ez a kissé túlhajtott csak-élet, csak-jövőtteremtés vágya váltja ki ellenhatásként az újból Európa felé fordulás kísérleteit, amelyet részben az ifjú katolikus értelmiség, részben az említett kis demokráciák iránt ébredező érdeklődés igyekszik rendszeresen kiépíteni. Egy bizonyos, hogy a szlovákiai magyar szellemiséget ezer szállal fűzi műveltsége az európai kultúrához, s ha átmenetileg saját szellemi életének szervezetlensége le is kötötte minden gondolatát, mégis Európán át fogja jövő szellemi hivatását megtalálni. 206