Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945
Krammer Jenő: Európa és a csehszlovákiai magyarság
Kram m er Jenő Európa és a csehszlovákiai magyarság A szlovákiai magyarság gyakori jelzője: „legnyugatibb magyarok", „indogermán magyarok". így a felületes szemlélő könnyen levonhatja a következtetést, és közvetítő szerepet sejt a szlovákiai magyarság szellemi feladatai mögött. Vajon a Nyugat, Európa szellemi mozgalmait, útkereséseit, törekvéseit valóban mi közvetítjük-e az egyetemes magyarság, a „keletibb" magyarok felé? Aki szellemi életünk elmúlt időszakait csak némileg ismeri, hamarosan tagadó választ ad, mert minden kétséget kizáróan nem mi közvetítettük a nyugati kultúrélet hullámveréseit, hanem sokkal inkább kaptuk „keletebbre" fekvő testvéreinktől. Mi lehet ennek az oka? Földrajzilag közelebb fekszünk a jellegzetesen európai szellemiséget építő országokhoz, lelki alkatunkban is bizonyára több rokonságot mutatunk a nyugati népek lelkületével, s végül talán nyelvismeretünk is segíthetne benne, hogy a nagy európai nemzetek szellemi megmozdulásait közvetlenül megismerjük és továbbítsuk. A helyzet ezzel szemben az, hogy az elmúlt évtizedekben sokkal inkább távolodtunk a Nyugattól és ösztönzéseitől, elparlagiasodtunk, szellemi látókörünk megszűkült. Ez természetes következménye annak, amit már Szlovákiával és itt élő magyarságunk kuliúrküzdelmeivel kapcsolatban unos-untalan megállapítottak: a háború előtti időkben az itteni magyar szellemi élet túlságosan függvénye volt Budapestnek, semhogy egykönnyen önálló kultúrhivatásra vállalkozhatott volna, márpedig a történelmi fordulat kifejezetten ilyen irányú szellemi tevékenységet rótt reá. A szlovákiai magyarság nagyváros és magyar főiskola nélkül maradt, egyetemi ifjúságunk legfontosabb feladata az előadások nyelvének minél tökéletesebb elsajátítása lett, a szó szoros értelmében kétszeres-háromszoros munkával kellett a diplomát megszereznie, nem jutott ideje, és nagyobbára nem is volt meg az anyagi eszköze ahhoz, hogy külföldi főiskolákon is hallgasson egy-két félévet, márpedig bebizonyosodott igazság az, hogy a külföldet járó egyetemi hallgatók a leglelkesebb terjesztői és közvetítői az európai szellemi kezdeményezéseknek vagy mozgalmaknak. Közbevethetné valaki, hogy viszont Prága légköre, amelyben olyan hamar és olyan sokoldalúan visszhangra találnak a művelt Nyugat felcsendülő szel200