Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Dobossy László: Csehek és magyarok

tikának mindig nagyobb tekintélye volt és van a cseheknél, mint nálunk. Ha túlozni akarnánk, azt mondhatnók, hogy a cseh szellemi életben az intellektuális elem dominál, a magyarban pedig az érzelmi. Náluk a tudat, nálunk az ösztön. Nem véletlen, hogy a prágai egyetemnek szinte egyedülállóan nagy közéleti szerepe volt, főleg két korban: Husz János idejében és a realisták harcaiban. S általában: az ő irodalmuk inkább nemzeti ügy, mint a miénk: az egész nemzet ügye, a közönségé, nem az alkotóé. Olvasókönyv-irodalom ez, tanítani akar. Acélja az, hogy meggyőzzön és műveljen, hasson és neveljen. Az írók magyarázó tanítómesterek, kiknek a mai kritikusok szemükre vetik az alkotó képzelet hiányát. Ez lehet az oka annak, hogy a cseh irodalomban több a konkrét társadalmi érdeklődés, mint a mieinkben. Ugyancsak tanító szándék fejeződik ki abban is, hogy mohón habzsolták és buzgón közvetítették mindazt, mit a világirodalmak alkottak. Szétfolyó vágyódással sóvárognak a nagy kultúrák felé. Minden szép, ami idegen. Nyugatosabbak a nyugatiaknál. Prága hamarabb értékelte Rodint, mint Párizs. Költőik is inkább utánérzők és utánköltők. Azt fejezik ki csehül, amit mások már megírtak franciául, angolul, németül. Ezzel szemben a magyar szellemi fejlődés inkább elszigetelt magányosok heroikus vergődéseinek a sorozata. Elnyomatások alól, ijesztő társadalmi ellentétek láttán, szervezettség hiányában, így menekült a riadt magyar lélek. Nem véletlen, hogy „csaknem minden magyar író, aki a magyarság nagy sorskérdéséhez hozzányúlt, előbb-utóbb eszelőssé lett" (Illyés). Nálunk nem volt középút. A cseheknél ellenben igen. Sokkal egységesebb és kiegyensúlyozottabb volt világuk, semhogy kétségbe kellett volna esniök. Ezért hatott rájuk másképp ugyanaz a nyomás, mely bennünket is szorított. * Ez azonban még mindig csak a keretek körvonalazása, a légkör jellemzése. Milyen azonban az ember, aki ilyen légkörben él? Nehéz volna felvázolni egy elvonatkoztatott cseh típusnak a lelki arcát, megállapítani azokat a vonásokat, amelyek minden átlagos cseh embernél közösek. Emanuel Chalupný cseh szociológus a cseh nyelvben, különösen pedig a hangsúlyozásban keresi a lelki alapforma körvonalait.

2 Azt állapítja meg, hogy ez az alapforma azanticipálás, vagyis nagy hévvel nekilendülés a cselekvésnek, majd hirtelen megtörés, ellanyhulás, továbbfutás. A fonetikai erőfeszítés összpontosítása a szó elejére csak egy sajátos megnyilatkozása az általános tendenciáknak: összpontosítani a legnagyobb erőt és a legerősebb nyomatékot a cselekvés elejére, és egyszerre győzni itt le a felgyűlt akadályokat. A cselekvés többi szakaszára már kevesebb erő jut éppúgy, mint a több szótagú szavak kiejtésé197