Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Ölvedy János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza

vonalon bizonyságot akar tenni: a leghetykébben, a legrikítóbban akar magyar lenni. De nemzetieskedő hanghordozása korántsem őszinte meggyőződés, sokkal inkább erőltetett külsőség, divatba került tömegcikk. Az államváltozás eddigi politikai meggyőződésének átváltását is jelenti. A csehszlovák állam érthető politikai megfontolás alapján külön zsidó nemzetiséget kreált, s így lehetővé teszi, hogy magukat eddig a magyar anyanyelvűség mellé lekötött zsidó tömegeket az öncélú zsidó nemzetiség fókusza köré gyűjtse össze. A zsidóság enged a hívó szónak, s a magukat alig pár éve még magyarnak valló, csupán felekezetre nézve zsidó vallású rétegek most hangos öntudattal sorakoznak föl a zsidó nacionalizmus zászlaja mögé, vagy szegődnek nyíltan csehszlovák színezetű államszolgálatba. A zsidóság cserbenhagyta a kisebbségi magyarságot: ez a puszta igazság, melyet nem lehet sem kiforgatni, sem szépíteni. Elegendő csak egy futó pillantást vetnünk a közelmúlt nemzetiségi adataira, hogy meggyőződjünk az igazságról. 1910-ben a mai Szlovenszkó területén 76 555, a mai Kárpátalján 30 795 zsidó vallású magyart számláltak össze. Szlovenszkón az első csehszlovák állami népszámlálásalkalmával 1921-ben a zsidóság száma 76555-ről 21 744-re zuhant, a Kárpátalján 30 795-ről 7083-ra. Szlovenszkó és Kárpátalja területén az 1921-es adatok szerint együttvéve 28 827 volt a zsidó vallású magyarok száma, s ez a szám kilenc év múlva, 1930-ban 16 807-re csökkent. E statisztikai összeállítás minden tévedést kizáróan élénk fényt vet a szlovenszkói zsidóság háború utáni politikai irányváltoztatására. A magyar nyelvű zsidóság minden vonalon cserbenhagyta a magyar ügyet, mihelyt nyílt színvallásról volt szó, mihelyt meggyőződésének tudomásulvétele az állam részéről nem volt elkerülhető. Csak addig a mértékig tartott ki a nemzeti gondolat mellett, amíg úgy vélte, hogy ez a társadalmi létezésének, s főleg gazdasági fejlődésének útjába nem gördít akadályt, és minden elképzelhető eszközt megragadott, hogy lojalitásáról, becsületes államtámogató jó szándékáról biztosítsa a mindenkori kormányhatalmat. Sokszor halljuk a zsidósággal kapcsolatban is a már ismert kifogást: a zsidóság őrzi a magyar nyelvet és kultúrát az északi magyar szórványvidéken. A kérdés szerfelett fontos, és nem lehet rajta egykönnyen átsiklani. Csakugyan: a tapasztalat azt mutatja, hogy a zsidóság a szórványvidékeken javarészt még ma is magyarul beszél, magyar napilapot vagy könyvet olvas és szívesen támogat magyar kultúrtörekvéseket. De vigyázzunk: mindezt alig diktálja a meggyőződés, az öntudat, a nemzeti szellem igaz és odaadó szeretete, sokkal inkább: a megszokott életformához való ragaszkodás. A szlovenszkói magyar zsidóság számára a nemzeti gondolat már a háború előtt is kizárólag csak életforma volt, a magasabb, emelkedettebb, kulturáltabb, vagyonosabb 17