Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Noszkay Ödön: A magyar katolicizmus

tergomi hercegprímástól átvette (1922 tavaszán), a teológusok Nagyszombatba kerültek tanulmányaik folytatására, és a magyar nyelvű gimnazista növendékpapok számára az új apostoli kormányzó Komáromban kisszemináriumot létesített. A komáromi plébánia előteremtette a helyiséget, a pozsonyi Emericanum bútoraival be is bútorozta, és a kisszeminárium 1922 őszén meg is kezdte működését, hogy a „magyar katolikus jövőnek virágoskertje" legyen. Az első két évben nem zavarta anyagi gond a szeminárium életét, a főpásztor gondoskodott a kiadásokról a lefoglalt egyházi birtokok jövedelméből meg a sajátjából. Azonban az egyházi birtokok kezelősége 1924 őszén, a kormány utasítására, megtagadta a további összegek folyósítását. Ekkor lépett akcióba a Katolikus Nagybizottság. Paptagjai adakozásra szólították föl a katolikus társadalmat, és öt év alatt 150 595 koronát gyűjtöttek a szeminárium fenntartására. Közben a Katolikus Nagybizottság azt is elhatározta, hogy Komáromban fiúinternátust létesít, és ennek jövedelmét olyképpen biztosítja, hogy az internátusban a kisszeminárium is helyet találjon. Franciscy Lajos nyitrai kanonok 200 000 koronás adománya, Erdőssy István bátorkeszi plébános 50 000 koronás kölcsönjegyzése megindította a gyűjtés nehéz munkáját. 1929 őszén már készen is állott az új épület, a „Marianum", hivatva arra, hogy a középiskolai tanulók Szűz Mária oltalma alatt a magyar katolikus társadalom vallásos, munkás ifjaivá nevelkedjenek. Ide kerültek, itt találtak otthonra a kisszeminárium növendékei is. Kongruát vagy más államsegélyt a szeminárium ma sem kap: ma a „Marianum" internátus-egyesület munkássága teremti meg életének anyagi feltételeit. A Katolikus Nagybizottság 1927-ben feloszlott, és a katolikus magyarság újból átfogó szervezet nélkül maradt. A komáromi esperesi terület papsága 1935 februárjában tartott ülésén kísérletet tett ugyan arra, hogy összefoglalja a magyar katolikusok bajait, sérelmeit, óhajait, és megjelölje a magyar katolikus élet alapvető feltételeit. De a rezolúciónak, bár nagy megfontoláson alapult, és sok tapasztalatra támaszkodott, a szervezkedésre vonatkozólag nem volt határozott elgondolása. A szervezkedés újból a papság és a világiak összefogásából indult meg 1936 nyarán, amikor megalakult a Magyar Katolikus Tanács. Egyelőre csak mint a nagyszombati apostoli kormányzóság magyar egyházközségeinek összefogó szerve, de célja, hogy kapcsolatot létesítsen az összes egyházmegye katolikus magyarsága között. Megalakulását a csehszlovákiai püspöki karnak az Actio Catholica megvalósítására vonatkozó pásztorlevelével, továbbá az egyház és az állam viszonyát szabályozó Modus Vivendivel okolta meg. A katolikus akciót XI. Pius pápa 1922-ben keltette életre az Ubi arcani Deo című enciklikájával; megszervezését 1927 őszén rendelte el a csehszlo163