Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Noszkay Ödön: A magyar katolicizmus

forradalmak nem vontak maguk után vallási megrázkódtatásokat. Szlovákiában a vallásos és a nemzeti gondolat sohasem forrott össze egyetlen forradalmi eszmében. Különbséget észlelhetünk a keleti meg a nyugati magyarság felfogása között is. A keleti magyarság legelső nemzeti feladatát a Habsburgháznak, vele együtt a német befolyásnak megtörésében látta; a nyugati magyarság az ősi ellenséggel, a törökkel való harcokban kereste a nemzeti eszmének megvalósítását. Szlovákiában a vallási harcok keletről, Erdélyből indultak ki. Szlovákia arisztokráciája, nemessége gondolkodásmódjában, tetteiben a nyugati magyarság tipikus képviselője volt, és csak óvatosan, némi habozással csatlakozott az erdélyi fejedelemhez. Csak akkor tűntek el az ellentétek a nemzeti eszme értelmezésében, és csak akkor fogott össze egész Szlovákia az egységes nemzeti eszmében a Habsburg-uralom ellen (Rákóczi Ferenc felkelése idején), amikor a végvári bástyákról már porba hullottak a félholdas török lobogók. A vallásbékék (bécsi, linzi) fegyvermegnyugvást, a felvilágosodás türelmet (türelmi rendelet), az 1791. évi XXVI. tc. individuális vallásszabadságot teremtett, a különféle felekezeteknek egyéni együttélését biztosította. Az 1918. évi októberi forradalom Szlovákiában nem is eredményezett kalolikusellcnes tüntetéseket; a történeti országokból átcsapó hullámok árja nem ragadta magával a vallásellenes vagy egyházellenes eszmékért egyáltalán nem lelkesedő szlovákokat. Igaz, hogy Szlovákiában katolikus értékek estek ki a szlovák katolikusok kezéből (kat. középiskolák), de csak azért, mert a szlovák katolikusok egyházi téren készületlenek voltak a forradalomnak erősen etatista irányzatával szemben. * A magyar katolikusokat is megbénította az államalakulás első napjaiban ennek az etatizmusnak sokat akaró, sokszor erőszakos szelleme. Szlovákiában az államfordulat előtt a katolikusok az esztergomi érsekségen kívül 7 püspökségben voltak megszervezve: a nyitrai, szepesi, besztercebányai, kassai, rozsnyói, eperjesi (gör. kat.) és munkácsi (gör. kat) püspökségekben. Az államfordulat után a Szlovákiában székelő püspökök egy kivételével kénytelenek voltak lemondani egyházmegyéjükről, és a főpásztorok nélkül maradt egyházmegyékben, meglazult szervezetben, a magyar katolikuss ig csak tétovázva, bizonytalanul állott sorba vallásos és kulturális intézményeink biztosítására. A legfontosabb feladat volt a magyar nyelv biztosítása az egyházi életben, továbbá a magyar iskolák fenntartása. A bizonytalanságot fokozta az a körülmény, hogy a püspöki székeknek betöltése egyre késett a Szentszéknek és a csehszlovák kormánynak a püspöki székek betöltése körül felmerült elvi ellentétei miatt. A csehszlovák kormánynak az volt a felfogása, 161