Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Noszkay Ödön: A magyar katolicizmus

Noszkay Ödön A magyar katolicizmus Az 1918. évi októberi forradalomnak vallási szempontból másak voltak a kísérőjelenségei Szlovákiában, és másak Csehszlovákia ún. történeti országaiban: Cseh- és Morvaországban, valamint Sziléziában. A különbségek magyarázatát részben az elmúlt századok történeti eredményeinek különbözőségében kell keresnünk. A történeti országokban a XV. és XVII. századok vallásháborúi mögött nagy nemzeti megmozdulások húzódnak meg, a XX. század nagy politikai forradalma pedig erős vallási forrongást vált ki. Husz János vallási forradalmában nem lehet csupán az oxfordi meg a prágai egyetemek reformszellemét látnunk; a huszita mozgalomban nem a lelki élet kérdése volt az egyetlen mozgatóerő. Ez a mozgalom a cseh nemzetnek nemzeti és szociális küzdelme volt a mindinkább megerősödő németségnek gazdasági és politikai felsőbbsége ellen, és a Fehér-hegy alatt nemcsak a huszita-protestáns felekezet szenvedett vereséget, hanem végleg elbukott a rendi dualizmus is. Az 1918. évi októberi forradalom és a nagy politikai újjászületés pedig nemcsak a Habsburgok trónusát borítja fel, hanem a lehető legellenségesebb magatartással fordul a római katolikus egyház ellen is. Különösen a szocialista, kommunista ipari munkások meg a huszita eszmékért lelkesedő középosztály lép fel támadólag: az egyház és állam szétválasztásának elve jelszavukká válik. A huszita gondolatnak a XVII. században Comenius volt fáradhatatlan harcosa, neki tulajdonítható, hogy itt-ott egy-egy magányos lángja keresztültör az udvari barokk patriotizmuson. A XIX. század elején ezek a lángok a népi öntudatban fonódnak össze; az új írók, különösen Palacký, Šafařík, Kollár műveikkel a cseh népnek új, liberális, nemzeti eszmevilágát alakítják ki. Gondolatszabadság, a Habsburg-uralomtól való szabadulásvágy, vallási reform, a jozefinizmus emlékein élő, a racionális meg a pozitív filozófiák tanításaiba temetkező vallási közönyösség szintetikus egységében fordulnak az uralkodó hatalma és a katolikus egyház ellen. 1918 után tömegek szakadnak el a katolikus egyháztól, s részben új (csehszlovák) felekezetet alakítanak (800 000), részben a protestantizmushoz csatlakoznak (150 000); sokan azonban (600 000) felekezetnélkülivé válnak. Szlovákiában mások voltak a történeti adottságok, mint a történelmi országokban. A vallási megmozdulások itt sem zajlanak le politikai törekvések, fegyveres támadások és ellenállások nélkül, de a politikai felkelések és 160