Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Haltenberger Jenő: A parasztság

Haltenberger Ince A parasztság Az állami statisztikai hivatal adatai szerint Csehszlovákiában az 1930-as népszámláláskor 691 323 magyar élt, ezek közül Szlovákiában 373 783, Kár­pátalján 67 000 foglalkozik őstermeléssel. 1 Az összmagyarság 64 %-a tehát földből él. Elég, ha erre az arányszámra egy pillantást vetünk, hogy tisztában legyünk a paraszrétegnek az egész magyarság életét érintő fontosságával. Je­lentőségében azonban még csak nyer ez a szám, ha tudjuk, hogy a magyar nyelvterületen helyenként a magyar népesség 75-80 %-a foglalkozik őster­meléssel. Ezek után érthető, hogy az államfordulat óta a legnagyobb válto­zás, amely a csehszlovákiai magyarságot érte, tulajdonképpen a földbirtok­reform volt. A földbirtokreform hatalmas magyar tömegeket érintett. Érintette első­sorban azokat, akiknek birtokát fölosztátták, s azokat, akik ennek következ­tében kenyerüket veszítették. A birtokosok közül számbelileg keveset érin­tette a földosztás - a magyar történelmi osztály nagybirtokos tagjait annál több mezőgazdasági munkás és cseléd vált kenyértelenné a földreform révén. Vagy 4500-5000 állandó gazdasági alkalmazott (gazdatiszt, ispán, gazda, ko­csis, tehencs, cseléd stb.) és mintegy 45-50 000 magyar földmunkás vesztette el állását, mikor a nagybirtokok megszűntek. Ez a hatalmas szám még ijesz­tőbb lesz, ha számolunk a munkájukat vesztettek családtagjaival is, mert ak­kor e számok háromszorosát vehetjük. A mezőgazdasági tisztviselők és mun­kások legnagyobbrészt munka nélkül maradtak, s a cselédek és munkások ­különösen a Csallóközből - tömegesen keresték fel a közeli nagyobb váro­sokat: Pozsonyt és Komáromot, s e városok munkanélküli tömegeit szapo­rították. Másik részük Szlovákia keleti felében állandóan vándorol, munkát keres és koldul, s csak ritkán tud időről időre elhelyezkedni. Volt idő, amikor vasút- és útépítéseknél alkalmazták őket, ma azonban már az állami mun­kákhoz magyar vidéken is inkább távolról hoznak csehszlovák munkásokat. Az a kevés pedig, aki munkát kap, szintén csak ideig-óráig nyer alkalmazást, mert hogy a huzamosabb alkalmazás törvényes jogokhoz ne juttassa őket, néhány hónapi munka után többnyire hosszabb időre, „szabadságolják" e szerencsétleneket. Hogy a földbirtokreform következtében oly sok magyar vált kenyértelenné, annak részben magunk vagyunk okai. A földosztás idején az itteni magyar politikai felfogás ugyanis helytelennek tartotta, hogy a ma­151

Next

/
Thumbnails
Contents