Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945
Bólya János: A polgárság
a legyőzöttekkel szemben. Az első magyar diákok súlyos szóbeli inzultusokat is kénytelenek voltak néha elviselni azért, mert magyarul beszéltek. Ami magyar volt, az csak belül volt e fiatal emberek szívében. S ami magyar volt, nem volt akkor jó ajánlólevél. Az ifjúság döntő élményeit idegen környezetben idegenektől kapta, s magyar népéhez, a magyarsághoz való állásfoglalását önmagából kellett kibontania. Intellektusának minden mozaikdarabjáért harcolnia kellett, s amit egy boldogabb ifjúság könnyen és szinte véletlenül kap meg nemzeti közösségében, azt ez az ifjúság nagy munka árán szerezte meg. Az viszont igaz, hogy az ily drága áron vett lelki tartalma, életének és magyarságának tartalma szebb és mélyebb amannál, ha kicsit szomorúbb is. Az idegenben magát idegennek tudó és idegennek is számító magyar fiatalság a dolgokat és az eseményeket bizonyos távolságból szemlélte, s ezért ezek plasztikusabban jelentek meg számára. Jelentőségüket tisztábban látta és mérte, mint azok, akik a dolgokat irányították vagy az eseményeknek részesei voltak. így látta meg a fiatalság, mit jelenthet nemzeti közösségben élni és dolgozni (például a cseh diákok példáján) anélkül, hogy saját magának ilyen kellemes tapasztalatai lettek volna. Veszteségét elkönyvelte, helyzetét tudomásul vette. Hazafelé nézett. Szlovenszkó és Kárpátalja síkságain még mindig apátiában látta szétszórt népét, s onnét a távolból meglátta népe helyzetét annak teljes tragikusságában. A kontraszt óriási volt. Egy boldog nép racionálisan és reálisan, a fölszabadultság mámorában óriási tempóban kezdi megépíteni társadalmi és állami életét, ujjongva ünnepli fölszabadult kultúráját, s a másik oldalon egy gazdasági életében tönkrement, társadalmában széthullott, kultúrájában megalázott népdarab, amely az ő népe. S ennek a népnek vezetője nincs. Magukra maradt faluk jelentik ezt a népet, tájékozatlan városok s egy megfélemlített, csökkent számú kispolgárság, amely sem parasztnak, sem munkásnak nem tud vigasztalást mondani. Egyenlőtlen erők versenye lesz, de a harcot fel kell venni. Akármilyen furcsán hangozzék is, így történt: a minden magyar folyamatosságból és hagyományból való kiesettség s a cseh nép teljesedő nemzeti és állami életének szemlélete volt a két ellentétes ok, amely a magyar fiatalságot a népéhez elvezette. így történt meg, hogy amit ma a magyar világban népi programnak mondanak, Prágában fakadt ki magyar fiatalok lelkéből, és azóta hazát talált minden magyar fiatal lelkében. Az ifjúság szemlélődése állandóan a két pólus között lebegett: a prágai tündöklés és a hazai nyomorúság. Egy harmadik, a magyar állami élet valósága s egy nemzeti államban élő magyar társadalom ismeretlen volt előtte, nem volt élmény számára. Prága tündöklésének és népe nyomorúságának az ideológiai bázisát is 146
