Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Bólya János: A polgárság

gondolhasson. Nagy része itt nem látott lehetőséget, hát elment. Vitte a magyar politikai romantika is. A megmaradtak nagy részét azután az új állam kergette el. Az állampolgársági törvény kegyetlen határozatai a magyarság tömegeitől tagadták meg az élet jogát az új állam keretében. Kálváriás menetben vándoroltak el az anyaországba azok, akik az új sorsot itt szerették volna vállalni. Az itt maradi polgárság azután még egy súlyos sokkot szenvedett el. A zsidóság kivált a magyar nemzeti közösségből. A csehszlovák állam népszámlálási rendelkezései lehetővé tettek a zsidóknak, hogy önálló nemzetiségként jelentkezzenek. A zsidók nagy része ezzel a kedvezménnyel élt is, nem törődvén azzal, hogy a magyarságtól való kiválásával milyen súlyos sebet vág a magyarság testén. A legutolsó népszámlálás bizonysága szerint a százezernél több magyar zsidóból alig tízezernél több vallotta magát magyarnak. A zsidóságnak az a rétege, amely csak az utolsó évtizedekben vándorolt be Magyarországra, nem érezte magát a magyar közösség tagjának, s kulturális kötöttsége sem volt olyan erős, hogy a magyarsággal annak nehéz sorsát is vállalhattak volna. A zsidók ilyen nagy tömegű kiválásának nyelvjogi és iskolaügvi téren katasztrofális következményei voltak, különösen a városokban. Közismert dolog, hogy a kisebbségi nyelvhasználat joga a bíróságok előtt és a közigazgatásban a magyarság százalékarányától függ, és a 20 %-ot el nem ért járásokban a magyarság nem használhatta nyelvét. Ugyancsak ilyen kötöttség van az iskolák esetében. Mennyi magyar iskolát és mennyi elpazarolt nyelvi jogot jelent ez a kiválás a kisebbségi magyarság számára! A zsidók kiválása a magyarságból azonban a gazdasági életben jelentkezett a legsúlyosabban. A kivált zsidóság majdnem teljes egészében polgárságot jelentett. Orvosok, ügyvédek, kereskedők, iparosok, az egész magyar kereskedelmi élet, jóformán az egész itt maradt magyar tőke és felgyújtott pénz kivált a magyarságból. Ez az egész magyar kapitalizmus vidéki formájában, annak képviselőivel a kisebbségi sorsban, elveszett a magyarság számára. A magyarság felgyújtott tőkéje, vagyona elveszett, mert a zsidók kiválása nemcsak formális volt: vagyonukat, pénzüket most már a saját zsidó nemzeti és kulturális életük megszervezésére használták föl. Mindezek után maradt még mindig egy vékony polgári réteg, amely azonban nagyon szegény volt, és lélekben teljesen összetörött. A háború és a forradalmak után, a magyar állam összeomlása után lelkében teljesen megszakadt az a valami, amit erkölcsi folytonosságnak nevezünk. A realitás kiesett a szemléletéből, ami érthető, ha tudomásul vesszük, hogy a szeme előtt minden valóságnak látszott dolog összeomlott. Még ma is találkozunk emberekkel, akik a teljes jogfosztottság képzetében élnek húsz év óta, a jogrend az ő 143