Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Hantos László: Gazdasági életünk húsz éve

sító faluhoz. A magyar lakosság foglalkozási statisztikájának arányszáma viszont kétségtelenül igazolja azt is, hogy a köztársaságban egyetlen nemzet sem érdekelt annyira a mezőgazdasági politikában, mint a magyarság. A magyarság érdekeltsége azonban szociális szempontból kétfelé differenciálódik, mégpedig azért, mert a 65,3 százalékot kitevő magyar mezőgazdasági lakosból csupán 38 százalék az önálló mezőgazda és ezeknek családtagja, a fennmaradó 27,3 százalék a mezőgazdasági cseléd, munkás és napszámos. Az államfordulat utáni néhány konjunkturális esztendő után - 1928-tól kezdődően - állandóan tágult az agrárolló egészen 1936-ig, amikor szűkülni kezdett, azonban a mezőgazdasági terményárak indexszáma még ma is jóval alatta van az ipari indexszámoknak. A konjunktúra idején a földéhes magyar paraszt olyan földvásárlásokba és beruházásokba bocsátkozott, hogy ennek következményeit még ma is nyögi. A terményárak eleinte fokozatosan, majd hirtelen estek, a 400 koronás búzaárból 80 korona lett. Az állam 1938-ban az úgynevezett intervenciós vásárlással lépett közbe, ami a Gabonamonopólium bevezetésének előfutára volt. A Gabonamonopólium intézménye 1934 július havában lépett életbe. Ez az intézmény Szlovákia számára hátrányos a történelmi országrészekkel szemben, mert a fuvarparitást Prágához méri még ma is, így a szlovákaiai magyar gazda, aki jobb minőségű gabonát termel, kevesebbet kap gabonájáért, mint a csehországi, bár a szlovákiai gabona háromnegyed része Szlovákiában kerül fogyasztásra. A gabonamonopólium csupán annyiban hozott változást, hogy a gabonaárakat stabilizálta, és a spekulációt megszüntette, visszaélések természetesen mindig vannak, és lesznek is. Csehszlovákiában igen érdekesen alakul időnként a mezőgazdasági hitelnyújtás kérdése. A mezőgazdasági hitelnél mindig érezhető a konjunktúrafolyamat. Az államfordulat utáni első időkben a tőke a mezőgazdaság felé fordult, a válság idejében, amennyiben csak tehette, visszahúzta a piacról kinnlevőségeit, majd most az ipari konjunktúrafolyamatba kapcsolódott bele. A nagyipar, különösen a nehézipar tőkeszükséglete nagymértékben kimeríti a hitelforrásokat, így a mezőgazdaságnak nehezen jut belőle. A csehszlovák kormányoknak az utóbbi időben éppen ez okozza a legnagyobb gondokat. Egyrészről a nagytőke, másrészt a mezőgazdaság szorítja az államhatalmat. Az utóbbi segítséget kér, az előbbi érdekei megvédését követeli. A gazdaadósság-rendezés problémája ezért nehéz Csehszlovákiában. Románia és Jugoszlávia gyökeresen oldotta meg a nehéz kérdést konverzió útján, azonban nálunk a virágzó kapitalizmus miatt nehéz a probléma gyökeres megoldása. A gazdaság-rendezés első megoldási lehetőségei balul ütöttek ki. A cseh138