Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Darvas János: Politikai életünk húsz éve

szervre bízták, a kereskedelmi s iparkamarák, az ügyvédi kamara, a betegsegélyző élére szintén kinevezett kormánymegbízottak kerültek, egyéb gazdasági egyesületeket betiltottak. A magyarság egy csapásra kiszorult az önkormányzati jogok gyakorlásából. A megyék jogkörét a későbbi reformok annyira megszűkítették, hogy sem az úgynevezett nagymegyék, sem a későbbi tartományi képviselőtestületek nem élveztek többé távolról sem oly jogszabályalkotó hatáskört, mint a törvények végrehajtásának megtagadására is följogosított régi magyar megye. A járási, városi, megyei és tartományi önkormányzatban a népakarat érvényesülését később lényegesen korlátozta még az is, hogy a képviselőtestületek tagjainak csak a kétharmadát választhatja a nép, egyharmadot a kormány nevez ki. A városi önkormányzati élet szempontjából súlyos kihatású intézkedés volt a magyarságra nézve, hogy 1922-ben a törvényhatósági és rendezett tanácsú városokat egy tollvonással nagyközségekké fokozták le. Harmincöt szlovákiai és kárpátaljai város süllyedt így le községi szintre. Szlovákiában egyedül Pozsonyt és Kassát, Kárpátalján Ungvárt és Munkácsot hagyták meg rendezett tanácsú városoknak. Ez is az önkormányzati jogkör szűkítését szolgálta. Az evangélikus egyház, miután alkotmányát az új állam igényeinek megfelelően módosította, visszanyerte önkormányzatát, a római és görögkatolikus egyház 1937-ben visszakapta a saját birtokai fölött való rendelkezési jogot, de a református egyház 1923-ban megalkotott új alkotmányát két évtized elmúltával sem ismerte el a kormány. Egyáltalában minden önkormányzat nélkül maradtak véges-végig azok a közjogi jellegű érdektestületek, ahol a magyarok befolyáshoz juthatnának: az országos ügyvédi kamara (Cseh-Morvaországban az ottani ügyvédi kamara teljes mértékben élvezi az önkormányzatot), továbbá a kereskedelmi és iparkamarák, a betegsegélyző, a pénztárak és újabban a szociális biztosítók. Ezeket két évtized múltával is kinevezett biztosok és bizottságok vezetik, bár az utóbbiak sok milliárdos közvagyon fölött rendelkeznek. Az önkormányzatijognak általános megszűkítése anyagilag is súlyosan érinti a magyarságot, mert a közállások odaítélésénél teljesen még ott sem érvényesítheti rendelkezési jogát a magyarok javára, ahol abszolút magyar többség van. De az új államban nem csupán az volt a magyarság első politikai élménye, hogy a kormányzat felfüggesztette az önkormányzati testületek tevékenységét, s a magyarok ezzel kiszorultak az önkormányzati életből, hanem egy még ennél is súlyosabb és mélyebbre vágó élmény: az alkotmányozó nemzetgyűlésből való kizártság leverő tudata. A forradalmi nemzetgyűlésben, amely 1918. november 14-től 1920. április 15-ig működött, s az alkotmányt és a legfontosabb alaptörvényeket hozta, kizárólag csehek és szlovákok voltak. A 105