Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Szeredai-Gruber Károly - Ima

SZERED AI-GRUBER KÁROLY De bájadat titoksziromba rejtő Ijedt virág, ki keblemen remeg ... Ha volna tán olympi nagy merésem. Karom és kardom fényes, meztelen. Apácatested ős csudára készen Még rámborulna izzó éjjelen. De egykoron Glykéra rabja voltam, Bódító láng pogány oltár felett, Piros hevem kacagva tékozoltam S most Kyprisz-tíző böjtök kellenek. Legyen a vágy merengő klastrom-álom S a nászúnk szent, fehér vigília, Ne légy napom, de szende holdsugárom, Szííz mátkám, Lilia ... IMA Uram, ki győztél gyötrelmen s halálon, Lásd: kínkereszt vonaglik minden vállon És bú borítja bimbók bíborát. Nagy vértoron gyehennák kékje kéklett S vész-orgián ránk rémes Éj sötétlett, Megváltónk, tégy csodát! Gyertyáit gyújtsd meg új tavaszgyönyörnek, S mik lázt lihegve tárt szívünkre törnek, 5, űzzed el az átkos árnyakat! Kegyosztó ajkad bűvös szózatára Kinyíl csudáknak Csipkerózsavára És száz virág fakad: Felébred újra Álmok szűz leánya S rügybontó rózsát tüz arany hajába Sugárzó ünnep selymes hajnalán. Uram, a csókja minden bűnt eléget, Uram, a lelkünk szenvedéstől tépett S kiált az üdv után. Ó, hallgasd meg az epedő imákat, Te vagy az Út és vagy a Bűnbocsánat S malasztnak mézét rejti serleged. Nézd: oly szelíddé, jóvá tett a bánat, = Ó, nyújts kezet, mint ama Magdolnának, Ki annyit vétkezett. 164