Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Mécs László - Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld

'MÉCS LÁSZLÓ VADÓCBA RÓZSÁT OLTOK, HOGY SZEBB LEGYEN A FÖLD! Május. Rózsálló reggel. Remény, ígéret, harmat A szélbe fütyörészem a hajnalos vigalmat. Kószálni jött ma kedvem: apostolok lovára Kapok s vaktában érek egy messzi kis tanyára. A kakas még az ólban pitymallatot rikongat, az égbe fúrt pacsirta fittyet hány éji gondnak, dalától messze rebben bimbóról bánat, szender. A ház előtti kertben a kis padkán egy ember. Apokaliptikus, vad formája és nézése: a félszemére vak és helyén gödör van vésve, haja nyíratlan, félősz, bozontos, mint szakálla, bakkancsa és kabátja dróttal van összezárva. A reggelt ráköszöntön?, mert testvér-mód kíváncsi vagyok sorsára s kérdem: Mi jót csinálgat bácsi? Zord, bömbölő beszéde minden zugot betölt: „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!" Nagy kert. S amerre nézek, száz rózsa rózsa hátán, ráfutva fára, falra, ribizkén ül, salátán, vad összevisszaságban, befonva minden ösvény s bimbó bomol belőlük özönnel, egy se fösvény. Közöttük ül, szemezget e félszent, félig őrült s beszélni kezd, lemetszve egy vadhajtást a tőrül: ...Az Élet mosolyogva száguldott hajnal-hintón, harmatja, csókja égett minden új ember-bimbón: s diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták ágyékok szép vetését... a földet letarolták... fiam, szemem kilőtték... s mit elrontottak ők: Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld! Most konferenciáznak a nagy szélhámosok, hogy csirában megöljék, mi újra él, mozog... S míg lakomákon dőzsöl, ki milliókat ölt: Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld! Testvéri szánalomból a szívem rádorombol: Bátyám, én lelket oltok az evangéliomból, midőn kobzom jóságos zenéjü verset költ: Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld! 10?