Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Merényi Gyula - Legyen egy forró ájszakád

MERÉNYI GYULA LEGYEN EGY FORRÓ ÉJSZAKÁD Legyen egy forró éjszakád, Tikkadt tűztől fájjon a szád. Szemed két nagy tűzkarika legyen És reszketegen Opálozza valami jó, édes félsz, Ha hűs neszek felfigyelnek A szobádban, Mint riadt gyermek Bújj meg az ágyban. Két édes térded szorítsd ősze félőn És húzd össze sután selyem vállad. A csillárt csodáljad, Míg mindenik lángja oly szép lesz. Mint egy piros ünnep, Égő, tárulkozó csipkebokor, Melyből rád les kísértő, meztelen szobor Szép arca a bűnnek. Óh, hunyni a szemet mi drága-jó. Az ágy iramló nászhajó. A függöny két forró kar álma S tüzes mell a párna. Örvénylő valcert jár a csend, Vérező seb a szád, a szent. Az óra a te megbomlott szíved: Siet, siet, siet. Riadtan, mohón oltsd le a lámpát, öleld a párnát S gondolj valami szörnyűt, édeset... Aztán tedd össze forró, kis kezed S imádságos szépen Aludj a Szent Szűz nevében. 38