Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Merényi Gyula - Eljövendő nótás magyarság

ELJÖVENDŐ NÓTÁS MAGYARSÁG Fekete sorsok szirtiéi közt Zúgató, rangos vér, bús, beteg Szilajjal sodró patakok S rajt örök nótát őrlő kínais Imamalom: a kedvetek. Már Azóv nyarában is álltak S buzgó nóták piros malasztját Azótás életekben őrzik Mind dalolóbban, a véretek mennél Feketébb bánatok dagasztják. Csakazért-kedvvel zúgott a vér Át százados átkon, b aj-verésen, Sok, sok cifra bűnét a múltnak Leimádkozta a dalmalom Panasszal vagy daccal, merészen. Legigazabb magyar imádság: Nóta, szép, zengő, boros, bomolt, Levezeklettél ezer évet. De azóta, hajh, más az Isten S az ősi templomod leomolt. Nincs tovább úri, kényelmes vezeklés Míg szállnak a nótás imák Heverni hasztalan-pazarló, Bús véred gyönyörű partjain S szívni kékellő álompipát. Üj ima kell, mert új az Isten, Nótából, bor s bánatból elég. Mázsás akarások zsilipjét Duzzassza gazdag, rangos véred Hajtva tettes sorsod kerekét, Nagy tevések győztes tornyai Kellenek s az ár fölé hidak, Hidjai a testvériségnek... Rajť eljövendő, nótás magyarság, Mindvalahábbnál szebb, vígabb.