Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Győry Dezső - Nyilas hava a Csallóközben - Őszi virág, anyám

NYILAS-HAVA A CSALLÓKÖZBEN Az ég látója pírba húnyt, tájat fojt szutykos pára-ökle a Duna melle őszi, únt árját szipogja, ki-be, föl-le. A mezőn nincs most, aki jár faluszélt fázik purgyé, dádé, a mórvető-likakba már kerékagyig dagad a sárié. Ködöt fésül düllők s utak mentén a fűzek ujja lengőn s úgy legelnek a vadludak, mint férfiszem a meztelen nőn. Zimankó és éh boronál át lángészt, gyügét, mint ősimádság. S mord égbe rúgja torony-lábát a falu, nyomor és sivárság. ÖSZI VIRÁG, ANYÁM Te soha nem szeretted, s itt az ösz, újra. Látod. Mi is már nyárba-hajlunk szétszórt gyermek-világod. A kert s a szív most járnak legszíndűsabban éppen, s szép ősz-virág vagy nékünk őszöd szeretetében. Levelet ötfelé írsz... kávéd magadnak főzöd... öszi virágunk, áldott, mi úgy szeretjük őszöd.