Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Győry Dezső - Ghegyvidék - Hegyi szél a Dunánál

GYÖRY DEZSŐ HEGYVIDÉK Dicsérje más a lomha síkot mely mint az árvíz tagba széled Húz a vaderő s a hegyek árnyékában különb az élet ártány csörtet: a képzelet hág rigó surran: sikolt a nőszés óvatos őz fut: ösztönöd s halált szólong a szarvasbőgés. Felhők mossák, nap szárogatja vihar sulykolja s nincs ki ójja Ez a föld átkom és szerelmem tájak s népek találkozója. HEGYI SZÉL A DUNÁNÁL Fönt zúg, lent súg. A szlovenszkói ember hol égboltot zúz, hol meg sírni sem mer rongy civódások nap-napmenti sója, nagy szusz, kis ugrás tette koporsója, s bár sorsa egy nép sorsának a téte, egy pohár vízben háborog a léte, hidat verhetne s csak az árkot ássa, gyakran felejti, mi a hivatása, a vágya hüdött, nappalai esték eszi, roncsolja a börtönbetegség. S míg testvérkéztől fojtva dől a rögre, a szélben mintha Európa hörögne. 5 65