Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Győry Dezső - Folyópart

«YÖRY DEZSŐ De néha megakad a kenyér a torkomon s a számba meg keserű méreg lesz a tej: csaholnak ádáz kuvaszok, szél rázza a rozzant palánkot, s a derűs reggeli világban látom az éhes esti hajrát, kezeket Iátok, kik levernék tanárnyugdíjas asztalunkról száradtas, nehéz véres kenyerünk... Nyelem az akadt falatot s nagyon nagyon érzem magunkat s megfogva gyönge tört anyámat a nagy diófagömb alatt ezen a furcsa reggelen, felállók s kihúzom magam, mint vánszorgók élén az őr, jöjjön ha jön, ima vagy állat, tiszták vagyunk: árvák szegények s úgy kell állnunk pusztán keményen mint a diófa sudarának. FOLYÓPART Állok a parton: himbáló hullám öleli lágyan a partot, valahol ez már úszott előttem, vonzott, marasztott, a lámpák csókja ugyanígy égett, ugyanígy bukdosott a hab, valahol én már ugyanígy voltam bátrabb, szabadabb. talán az Elbe, talán a Rajna, talán a pesti Duna, az este úgy hűli, bágyadtan, mintha ottan húllana, tudom : a Pó, a Szajna. Néva ugyanígy ring, vár, hív, enyeleg, és minden parton sikolt az asszony, dühös a férfi s sír a gyerek, a világ oly szép, oly titkos, oly egy, észbontón szinte már, hát minek kell itt világszemlélet, vér, vár, határ? víz, kő, test, lélek, — egy élet része: vallom nagyon nagy áron mért uszított hát az élet ellen papom, tanárom?! 57