Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Földes Sándor - Parasztok

FÖLDES SÁNDOR PARASZTOK Nehéz sötétben bújnak meg a házak hideg sikollyal fent vadludak húznak a falu szélén árok oldalához vékony, földarcú emberek lapulnak mint a háborúban — most is ott az ellen: sötétebb golyókkal égetőbb tüzekkel, gyilkosabb kopókkal — feküsznek, lapulnak éhes, nyűtt parasztok a sárban térdeplő vak faluval szemben: elfulladt uccákon botorkál az éjjel világtalan házakban csak félve szólnak itt állat bőgi a parancsoló reggelt itt a szolgaság és nyomor kikötője honnan se szolgák se urak nem mozdulnak — mint a roham előtt, súgva beszélgetnek szemben kövér csűrök, ott a dagadt vermek jóllakott kuvaszok udvarokon lesnek néhol puska füttyent, áll a harc már itt is néhány krumplifejért átkos hajszák esnek éhség éber álmát tüzeli a jégszél parázsló szemek messzi északra néznek; véres akarattal ott kenyeret szegtek gépre ült a paraszt s ember lett belőle út szélén bimbózó tüzek beszélgetnek: áttörni, áttörni az éjszakás falat! — a gyávult uccákon szélvész kerekedik s kiveri az alvót eleven sírjából s más falvak határán is telnek az árkok csattogó étvágyuk tépi a világot míg egy felgyúlt percben új rohamra mennek: fénylő ábrázattal hajnalnak, embernek. 45