Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Forbáth Imre - Elégia

FORBÁTH IMRE ELÉGIA Ismerd meg furcsa sorsomat, te Utánamjövő Ismerd hát meg az álmok generálisát A költőt, a hazugot, a hőst és komédiást, A megroggyant vándort, a letört gentlemant, Kinek délmagyar erdők zúgtak bölcsődalokat S kit enyhén ringatott a szőke Balaton. A kormos házak tűzfalai között Óriási árnyékok alatt kókadón Itt élt a messzi, napfényes vidék szülöttje, Itt száguldott a kimérák után A bolondul kék szemű, nyugtalan szívű A folyton szenvedő és mindig lázadó, Forrón vágyakozó, örökszerelmes fiú! Hiábavaló és szörnyű tudományoktól szomorú Gonosz kísértésekkel színültig teli, Itt kóborolt késsel a fogai között Vérszomjasán és szerelmesen Az ősi kőliídon és Campa szigetén... Ám gyümölcstelen maradt a láz Viszhangtalan maradt a forró ügetés Egykor tiszta homlokát bekente a kételyek sara Fekete szárnyával csapkodja már az unalom. A Moldva sötét vizénél tágranyílt szemekkel Bámul a csillagokra ősi rettegéssel Árnyékokkal viaskodik s mint az őszi lomb Mit hideg szél koppaszt, úgy fogynak évei Jaj még fiatalon és nagyon megromolva Békétlen szívvel néz sorsának holdfo^vta felé. 40