Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])
Forbáth Imre - Új költők éneke
FORB ÁTH IMRE ÚJ KÖLTÖK ÉNEKE Egykor papírsárkánnyal ostromoltuk az eget mint kék pillangók röpködtek álmaink a felhők felé, a csillagok felé a hold vörös szájába ma kátrányos hordók közt álldogálunk óriási üstökben forró aszfalt rotyog fölöttünk száll, fekete szélben nagy árnyékok éjszakáiban miként a füst fekete fantáziánk a bosszús csillagok felé komorak és szürkék lettünk mint felírás egy börtönfalon! bérkaszárnyák mostoha udvarában jártunk gyárak hideg tornyai alatt tömegsírok kereszt-erdejében falvak égő kazlai között mezők tarlóin mint Krisztus szomorú teste olyan lett a szívünk égő panasszal csordulásig teltünk és nagyok a mi gyötrődéseink örök dal zúg a barna folyamokból örök dal a hatalmas erdőkből kőből, fából, csillagokból de mi az ember fájdalmainak dalát halljuk folyton és szünettelen a fülünk zúg ettől a daltól — halljad, hogy sisteregnek a lázadó szavak mint a kondérokban izzó fekete aszfalt, hogy csikorognak, mint parti homok baggerek érctorkában és zeng-zúg az énekünk mint üllőkre mázsásán hulló kalapács! 34
