Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Forbáth Imre - Favágók

FORB

ÁTH IMRE FAVÁGÓK Szivünkben fekete tüz ég S a kezünkben suhog a balta: Favágók vagyunk, a favágók Erdők mostohamagzatja. Kérges a kezünk, férges az agyunk S a munka meddő: Suhog a balta, zuhan a fa» Marad az erdő! Különös az erdők éneke: Figyelj, ihol tölgyek zúgnak Tompa, gyászos favágódalaink a lombok fölé kúsznak. Mert robottól kormos a föld. Mert mérgezett vérrel van teli: Borúsan zúg az erdő: Favágósóhaj rengeti. Mert távolból orkán üvölt, Testvérjaijal van megrakva: „Jobb a farkas, mint az ember" Suhogj, suhogj favágóbalta! Mert édesebb bornál a bosszú. Százszor finomabb: Hej, társaim! Gyullad már az erdő? Igen... Pipacsnál pirosabb! 32