Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Darvas János - Fölébredni a rossz álomból

DARVAS JÁNOS FÖLÉBREDNI A ROSSZ ÁLOMBÓL Igen. Most már egész bizonyos. Úgy van: Valahol egyszer régen elaludtam S most rossz valóról látok terhes álmot Csak álom lehet ennyire való, Ilyen kergetős, hajszás, rohanó, Véres, vad iram, bolond és álnok. Biztos, hogy álom. Különben talány: Hová tünt apám, hol maradt anyám, S mért rejtőztek el épp a föld alatt. Gyermekjátékom mind, mind elfogyott. Pajtásaim vén fiúk, asszonyok. Család, barát mind százfelé szaladt. Ennyi sok múlás csak álom lehet. Rossz tréfa, rontás, varázsjelenet. Ébredni kéne. Még diák legyek! Kis Darkó Jancsi, véred mért csorog? Mért lőtted át szép okos homlokod? Rossz álom. Ébredj! Álmodj szebbeket! Komlós, költőtárs, Bodor, mesterem: Losoncon szebb volt mind a gyötrelem. Az volt káprázat, vagy most álmodunk? Egyetem, védák, nóták, cimborák. Ittuk a vágyak s a hegy víg borát. Mi multunk-e el, vagy csak mámorunk? S kis Böske... édes első lány-csoda ... Hogy elfeledtél! Én téged soha. Tizenhat éves maradsz holtomig. Majd szörnyű álom. Vér. Hullahalom. Halál. Ébrednék. Nincs rá hatalom. Rémesbet ennél rém nem álmodik. 28