Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Wimberger Anna - Képzeletbeli gyermekemhez

ANNA KÉPZELETBELI GYERMEKEMHEZ Sokszor beszélünk arról, hogy jobb, hogy te nem vagy. Az idők oly sötétek, oly komoran árvák. ki tudná mi vár rád. De néha mégis, csendjén az éjnek valami halkan mondja bennem: ...minden elmúlik véled... Nem lesz majd kéz, mely fogja a tiédet s akinek mondanád: íme, lásd! Ki fogja utánad szeretni a fákat, a koratavaszt, ha már az ágak gyöngyözik a bimbós virágot s alkonyodon oly enyhe a táj, hogy szinte fáj. Ki fogja bámulni a siető felhőket. a tavaszvizeket, az őket tükrözőket. a nyarat, a lángoló világot, a napot, az arany Istent! Ki a vonuló vadludak százát fenn a magasba' s enyhén behavazva a dombok szelíd láncát. Ki bámul majd fel estelen a

z égre, ha városok felett kigyúl a fények végtelen füzére? Ki ámul majd el rajtad, Istenem? Ki lesz majd ifjú, szép és szívvel betellett, ki áhítja úgy az édes szerelmet mint rügy a szent napot? Ki vágyja majd a boldog holnapot. mely felfelé, a fény felé megyen? Ki fogja majd e vágyat tovább vinni s elhinni, hogy mégis, mégis, a lét is végtelen ha lélek győz az életen ... így szól a hang. Lemásoltam híven. Hadd legyen legalább egy írás, mely izen: éltem: anno 1933, és fájt, hogy utánam senki sem leszen...