Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Vozári Dezső - Chanson - Profán vers

VOZÁRI DEZSŐ CHANSON Kint szél beszél, bent pattog kőszén már összedőlt a kártyavár, és sír, ki bír keservek őszén és sír, ki bír és sír a sár. Rothad a rózsa és a körte, szennyben úszik a tiszta tó. az életemet összetörte a nyár, de szép volt, izgató. Már nem siratlak, már csak emlék az illatod, az éjjeled, nagy volt a tét: a lét, a nemlét, messze mutattak fényjelek. A vágyamat, mit nálad hagytam, néha még visszagondolom s a náthás, esti őszi fagyban kabátom összegombolom. PROFÁN VERS Bánomisén, menj hát örök utadra, elnyel a város és a förgeteg, álom voltál, mert álmodni akartam, film voltál és szeszélyem pergetett. Itt voltál s nékem voltál gyönyörű s mint kincset, tőlem örökölt a másik és párnám őrzi éjszakánk nyomát a szombatdélutáni nagymosásig. 189