Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Tamás Lajos - Terraszon

TAMÁS LAJOS TERRASZON Pincér szolgál fehér kabátban. Rikolt a zene zagyva lázban. Napernyők feszülnek s alul A város szürkén meglapul. Pénzért kapsz friss terítéket. Magyar szalámit, hideg étket S alig harapod a szivarod, Már gyújtó sercen s lángot fog. Csak ég van, füst van, kék, merengő A felhő is szép habos kendő, Illatot virágzik a föld S nyúlós, édes a málnaszörp. A széked alját kipárnázták, A fákat is fenn érted vágják. Neked hordják a szekerek A jégbehütött söröket. ; Nem is kell ide messzelátó. A táj alattad kigöngyölt zászló. A folyó lett ezüst nyele. Amint kanyarog délfele. Csak erős legyen szíved és gyomrod, Hogy megemészd a libacombot, A pezsgőt is a terraszon. Ma még zene van s nyugalom. 167