Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Szenes Erzsi - A halál után - Nem fáj nekem

SZENES ERZSI A HALÁL UTÁN... Csak egyszer lehetnék boldog még a nap és a csillagok alatt, mert a halál után is fájni fog, hogy annyit sírtam s úgy éltem itt, hogy önönkezemmel téptem a szívem, mint holtak szívét a keselyük. Nem tudni, mi van a halál után, de bármily fények várjanak ott reám, nem enyhíthetik többé ezt a kínt. nem felejtheti el a lélek földi életét, ki fog újulni ott is ez a seb, vérezni fog évmilliárdokon át majd akkor is, ha a csillagok útjukat már mind lefutották. NEM FÁJ NEKEM... Nem fáj nekem a narancsvirág-koszorú a lányok homlokán, megdobálom Őket mazsolával. mint a templomban menyegző előtt a vőlegényeket, Őseim hite szerint. Nem fáj nekem, hogy más asszony most a múzsák kegyeltje s megfagytak az én ajkaim, s a dalos madarak, a versek, ott gunnyasztanak a szívemben, mint télidőn a verebek az eresz alatt. Ügy állok én már mindenek felett, túl az időkön, s úgy hajolok önmagam fölé, mintha meghaltam volna régen és egy hamvvedret tartó márványkő-angyal lennék, a saját síromon. 11 Uí