Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Szenes Erzsi - Mint selyemgobolyag - Ó menyasszony!

ERZSI MINT SELYEMGOMBOLYAG... A kezedbe telepedtem, mint finomszálú selyemgombolyag, Azt hittem, hogy majd a szívedre tekersz, De te kíváncsi lélekkel kibontottál és széjjel teregettél, Nem is vetted észre, hogy magadtól mily messze gombolyítasz el, És most kibontva, kiteregetve minden jött-ment idegenre reáfonom magam. Tudod-e, hogy ujjaid közé soha többé vissza nem futhatok?! Ó MENYASSSZONY! Irigyellek Téged ó Menyasszony, aki elhiszed, hogy így rendeltetett s biztonsággal és bátran lépdelsz a szabad ég alatt, az ősi ritus szerint kifeszített sátor felé, ahol megáldja frigyedet a pap. Homlokodtól bokádig ér a fátyol, zsenge szívedben nem él még szenvedély. Lehettem volna én is ilyen s most itt élek elszakadva idegenben, s nyugtalanságom mint egy ébresztőóra ketyeg és ébreszt folyton és folyton, nem hágy nyugodtan. Férfitől-férfiig érek s mikor legjobban égek értük. eldobnak mint holmi lim-lomot. Állandóan méregre s gyilokra gondolok. Engem nem véd sem Isten, sem törvény s talán sohasem vonnak fölém békéltető sátrat, sem égi, sem földi kezek, hogy nyugalmamat megtaláljam.