Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Szabó Béla - Szülővárosomhoz

SZABÓ BÊLA SZÜLŐVÁROSOMHOZ És egy hajnalon, < mikor a hold végigcsurgott rajtad, mint a harmat egy holt virágon, mint egy mosoly egy alvó lányon. én megszerettelek és úgy éreztelek magamon. mint lágy szellőt az arcomon Szemem, nagy, mély könnyásott szemem kutatva rád tapadt és néztelek, a szívemmel mint a szememmel és magamba ittalak, mint a fényt, Zárt ablakaid mint csukott szempillák. Kapuid mint néma összeragadt ajkak és holtsáoadt utadon a fák árnyékai úgy mozogtak, mint hajszálak egy sápadt homlokon. Jaj, úgy szerettelek volna megölelni. És csak nézni tudtalak, nézni nézni az életemen át, az emlékek ringó sajkáján át mély szeretettel mint egy gyermek az alvó édesanyját, s utamra lábujjhegyen, halkan tovább osontam, nehogy felkeltselek. 149