Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Petneházy Ferenc - Kedvesemről

PETNEHÁZY FERENC KEDVESEMRŐL Editnek hívják: halk augusztusok derengő színét őrzi kék szeme, barnálló, bánatos haján mintha nyárvégi napok csöndje fénylene. Editnek hívják; régi kedvesem búcsúztattam azon a reggelen, mikor a hernádparti hűs nyárban elébem jött s találkozott velem. Az a sok lány, aki még utána csókolja majdan szikkadt ajkamat, méltatlanabb lesz, semhogy dicsérő szép szavaim miattuk hulljanak. S mégis ki tudja, hogy holnapra már vágyó karom kit ölel búsan át? őrizze hát e vers hajának dús fényét s nevének csöndes dallamát. Hadd emlékezhessem mindig Reá, merengve majd e néhány hű soron: a szeme kék volt, az ajka pedig sápadt s Editnek hívták egykoron. 8* 131